Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Adamcsek Csaba versei (Hangok az iszapból, Párhuzamos istenek)
Adamcsek Csaba versei Elveszve idekint egy belső lüktetésben kérek egy órát a bolyongáshoz. A vendég keze (vértől szárad) Hűvös fogadtatás a reggel mellékutcájá bői Sohasem csinált véletlenek versengenek gyémánt futamokkal A nevedet keresik Feltúrják kerted és ez elkedvetlenít. Bekopogtam az ajtón és a villanylámpa fénye elvakított Gyere add a kezed és mondj valamit a fulladás előtt Cselszövések istene! A toll és a papír hajléktalan szavakkal keseregnek Kérek egy táncot az éjszakába és zenét a falak füléből Egymásba roskadt ikrek fésülik a tengert Nekik ígértem a selymem megették a lelkem Érzem ahogy bennük vagyok és kicsi ez a hely kirobbanni a végtelen ország útról... Cselekvések istene! A világ méhéből kizárva fuldoklom Gyere és tégy magaddá! A nap bíborban nevet A levelek esküdöznek hogy nem hagyják el a fát A holdra már rég senki sem kíváncsi 24 éve
