Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Gion Nándor: Mit jelent a tök alsó? (elbeszélés)
Gion Nándor Mit jelent a tök alsó? Napokig figyeltem az ablakon keresztül Palotás Ferenc rendőr századost, aki hajléktalan alkoholistának álcázta magát, egy frissen ültetett díszkörtefa alatt ült az utcánkban egy pirosra festett pádon, pontosan az ablakomnál, címkézetlen üvegből valamiféle folyadékot ivott, úgy tett, mintha időnként lerészegedne, elbóbiskolt, az oldalát és a hátát vakargatta, hogy ettől is kellőképpen koszosnak látsszék, alakítása teljesen meggyőző volt, még a polgári védelem emberei is többször igazoltatták, de gyorsan békében hagyták, amikor megfelelő igazolványt vett elő a zsebéből, a mindennapi járókelők azonban szánakozó pillantásokat vetettek rá, egyáltalán nem sejtették, hogy az álmos vakarózás éber rendőri figyelést jelent. Én viszont tudtam, és örültem, hogy nem én vagyok a megfigyeléssel megcélzott személy, erre egyáltalán nem szolgáltam rá, meg aztán Palotás Ferenc sokkal okosabb annál, semmint hogy ilyen átlátszó trükkel próbáljon meg szemmel tartani, régóta ismerjük egymást, bármikor bejöhet a lakásomba és kifaggathat, ezt egyébként többször megtette már, de mindig csalódottan távozott, legutóbb akkor, amikor a koszovói albánok budapesti mozgolódásairól kérdezősködött, nem tudtam neki érdemleges adatokat szolgáltatni, mivel nem rendelkezem ilyen adatokkal, ha azonban véletlenül rendelkeznék is, eszem ágában se lenne kifecsegni őket, bár úgy nagy általánosságban hajlamos lennék az együttműködésre az igazságszolgáltatással, de csak abban az esetben, ha közbűntényes cselekményeket kellene megakadályozni. •Ezt már többször elmondtam Palotás Ferenc századosnak, ő viszont egyre kevésbé hisz nekem, meggyőződése, hogy sokat tudok a balkáni belső mozgatóerőkről, sőt magam is részt veszek a mozgásokban, és ezért következetesen kitérő válaszokat adok minden konkrét rendőri kérdésre, így hát érthetően nem bízik bennem, az utóbbi időben nem is törődik velem, álcázott hajléktalani bóbiskolása tehát másfelé irányul. Akkor így vélekedtem. Érdeklődéssel figyeltem az első emeletről, miközben regényt írtam a délvidéki magyarok kiirtásáról a második világháború utolsó hónapjaiban. Valamiféle összefüggést azért mégis feltételezni véltem a rendőr százados helyválasztásában és személyem között, csakhogy szokás szerint késésben voltam az írással, tehát nem szentelhettem sok időt a közbiztonsági ténykedésekre. Akkor figyeltem fel igazából, amikor Palotás Ferenc mellett gyakorta megjelent egy ugyancsak hajléktalannak látszó, elkoszolódott nő a pádon. A hölgy feltűnően rövid szoknyában ült a százados mellé, felülnézetből feltűnően szép combjai voltak, és eléggé bizalmasan társalgott régi ismerősömmel. Eluntam a munkámat az íróasztalnál, lementem hozzájuk, a padra ültem,
