Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - Gyüre Lajos: A háromlábú kisszék, Az Öregasszony (két történet)
Gyüre Lajos Két történet A háromlábú kisszék A kisszék ott állott a gáztűzhely mellett az egyszoba-konyhás emeleti lakásban. Esténként odahúzódott az ablak alatti radiátor közelébe, hogy fázós lábait melengethesse. A rendes kisszékeknek az ülőkéjük végében éles vaskés is volt, ami arra volt jó, hogy esténként Öregapó azon morzsolja a tengerit. De neki nem volt ilyen kése, mert az ő ülőkéje gömbölyű, és homorú volt. így tehát azon kívül, hogy ülni lehetett rajta, semmi másra nem lehetett használni. Esetleg virágtartónak. — Ki kell hajítani ezt a széket! Csak ártogat! — zsörtölődött Öreganyó, mert mindig megbotlott valamelyik kiálló ládában. — Hagyd szegényt! — így Öregapó. Tudod, hogy Gyula ült rajta, mikor suszterkodott. Ekkor egy kicsit sírdogált Öreganyó, mert eszébe jutott, hogy Gyulát elvitte a tüdőbaj. — Mán tán el is porladt! — sóhajtott, míg felállította a széket, s nem tudni, hogy a sóhajtás a rég meghalt Gyulának szólt-e, vagy a hajlani nem akaró derekába beálló fájó nyilallás hozta ki belőle. — Lám, a székének meg semmi baja annyi idő óta! — susogta csak úgy magának a sóhajjal együtt. A szék csak hallgatott, nem tehetett semmit. Nem az ő hibája volt, hogy Balogh Gyula alig húszévesen tüdőbajt kapott. Inkább a csikómasina az oka, mert nem melegített. Pedig olyan hideg volt, hogy csonttá fagyott az ember keze a dikicsen. Még a csiriz sem akart megolvadni, hiába állt ott naphosszat a sütő tetején. Neki is akkor vált ilyen köszvényessé a lába! — mondogatta Öreganyó. Azóta is érzi, ha jön a tél, vagy valamilyen időváltozás készülődik. Közben mindketten arra gondoltak, hogy szegény Gyula, ha élne, még most is azon a széken ülhetne, s kalapálná azt a sok rossz lábbelit, amit a faluból összehordtak neki. De hát elment. Elvitte a tüdőbaj. Most hát csak a szék őrzi az emlékét. Azért is hozták magukkal, mikor eladták a házat meg a telket. — Istenem, istenem! Mennyi minden elfért azon a portán! A csűr, az ól, a magtár, a nyári konyha, a gémeskút! Nem kellett még a vízért is fizetni, mint itt a városban! A kisebbik fiú! Az nem hagyott neki békét. — Csak győjjenek ide, édesanyám! Majd megláti, milyen jó lesz magoknak! Bekötöznek a blokkba! Van itt minden! Csak leszaladnak az uccára, ott a bót, vesznek kenyeret, lisztet, vajat, mindent, ami kell. A lakásban jó meleg van, megcsavari a csapot, folyik a hideg-meleg víz, szóval jobb lesz itt magoknak.
