Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - öllős Edit: Duett a dadával (gondolatok)

Öllős Edit

— Szomjúság ellen cigarettához nyúlok.

Ihlet nélkül tollat fogok.

Önkifejezésre vágyva megnémulok.

Újabban így ellentmondásos ez a színházasdi.

— Egyszerű.

Csak feleennyire kellene érzékenynek lennem meg negyedennyire igényesnek — máris félvállról vehetném az életet.

— írni csak ösztönösen lehet.

Élni csak tudatosan.

(Ami közte van, filozófia.)

— Naponta tanulni élni.

És ébredéskor rivalizálni Istennel.

— Mindennap átírni a tegnapiakat.

A még megíratlanokat meg csírátlanítani.

— írni.

Asszociálni.

Mindenkin túltenni.

Tüzet szítani.

Ami kiesett, próbálni elfelejteni.

Kérdőjelezni.

Felkiáltójelezni.

A pontokat szaporítani.

— Éhgyomorra verset írni?!

Ha ez sikerülne^ máris kiutalnék magamnak egy nívódíjat!

— A kritikát már felsőfokra fejlesztettem.

Csak Istennel szemben ne lennének előítéleteim...!

— Karrier.

Sétálni is érdekes ugyan, de lépcsőfokokat szedni izgalmasabb.

— Szeretet nélkül nincs élet.

Szeretet nélkül végzet van.

— Vannak napok, mikor nem írok semmit. Én vagyok a középpontban. Aztán rájövök, hogy ha írok, se írok másról! Hát elő a papírt és a tollat, s akár naplózzam egyet! A kegyelmi állapot császármetszéssel is világra hozható!

— A gondolat visszaváltható.

A magányt csak ragozni lehet.