Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - öllős Edit: Duett a dadával (gondolatok)
Duett a dadával — A katarzis hol bimbózik, hol elhervad. Ha virágzik, az nem érdekes. — Éjfél. A dada meghívott egy duettra. Vagy megint csak hallucinálnék? Mindenesetre jobbnak látom virrasztani. — Önkritika. Betekintést akartam nyújtani alkotói műhelyembe, de fordítani kellett. Megrémültem: hát ez így olyan, mint egy szappanopera forgatókönyve! — Pesszimizmus. Tavaly a november volt a hónapom. Olyan kikeletteljes. Idén meg? Már a reggeli szellőztetéskor iszonyodom tőle. És már húszadika van. Ha ez így megy tovább, még a depressziót is magával hozza! — Elveim. Éhgyomorra vizet iszom. Reggel nem nézek tükörbe. A függetlenséget és a magányt nem adom. — Abszolút magány. Isten egy ideje nem szól hozzám. Megunta volna csírázó pesszimizmusomat vagy egyszerűen csak megsértődött? — Pilinszky költészete a lélek magányos beszélgetése volt Istennel. Az enyém könyörgés Istenhez. És hálaadás persze. — A megválaszolhatatlan. Az élet szép és könyörtelen. Most akkor Isten félrelépést követett el, mikor megteremtette ezt a világot? — Vallomás. Újabban csak éjjel tudok mosolyogni. — Semmi baj! Amíg gondolat van, Isten melletted. — Te a sorok között olvasol. (Szerinted.) Én a gondolatok között olvasok. (Isten szerint.)
