Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád: Narratív rekapitulációk
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Narratív rekapitulációk (Hizsnyai Zoltán új verskötetéről) A magyar irodalomban a hetvenes évek legvégén s a nyolcvanas években mindent elborított az irónia. Pedig a hetvenes évekkel kezdődő újabb kori literatúránk archetipikus alkotásaiban, például Tandori Dezső Talált tórájában a tragikum és komikum elemei még elválaszthatatlanul együtt vannak. A hetvenes évek első felében az alakulás később annyira domináns iránya még nem meghatározó. (Apropó, alakulás!: Mészöly 1975-ben megjelenő, s szintén archetípusnak számító Alakulásokéiban vagy Szilágyi Istvánnak az Alakulásokkai egyidős Kőhull)á- ban még egyértelműen a tragikum aiszkhüloszi csúcsai komorlanak.) Aztán jön a Termelési-regény, és tíz évre mindent meghatározóan győz — Szókratész iróniája. Igen, nálunk az antik forgatókönyv sajátosan és szerencsésen fölülíródik: a tragikus-komikus szatírjátékok őstojásai és a zord Aiszkhüloszok után nem az egyenesben gúnyolódó, viccelő, személyeskedő, közvetlenül ható Arisztopha- nész, hanem az állítva-tagadó Szókratész következik. Illetve hát a szóban forgó időkben még kinek az egyik, kinek a másik súg, de az eltelt negyed század távlatából ma már bizton állíthatjuk, hogy csak azok az íróink maradtak talpon, akik Szókratészre hallgattak. Akik Arisztophanész felszínes szójátékait, kétszintű, allegóriagyanús paródiáit, s főleg direkt-ellenzékiségét választották, azok a kilencvenes években s 2000-ben már könnyűnek találtattak. S természetesen azok vannak kevesebben, akik talpon maradtak. Hizsnyai Zoltán mindenképpen a talpon maradottak közé tartozik. Az általa teremtett Tsúszó Sándor, a jeles közép-européer literátor és szellemi világkalandor nevét egy időben egy egész mozgalom, a szlovákiai magyar fiatalok ún. Iródia Köre a zászlajára tűzte, de akkoriban kitűnő erdélyi, délvidéki és anyaországi költők is írtak elmés Tsúszó-verseket: ironikus és önironikus szövegeket, többértelmű, sokszintű stílusparódiákat, malíciózus palimpszeszte- ket. A remek irodalmi (alkotó) játékot maga Tsúszó Sándor alias Hizsnyai Zoltán hirdette meg egyik versében, így: Legyél helyettem én! (Mikor a tyúkok...). Közben pedig az történt, ami az irodalom történetében nem is olyan ritka eset: a teremtmény hírnévben túlnőtt a teremtőjén. (Ha valóban így van, akkor természetesen igazságtalanul van így, de vigasztalja a költőt a következő igaz történet: a régi szép ánti időkben, amikor az egyetemi felvételi vizsgákon a
