Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád: Narratív rekapitulációk
KÖNYVRŐL KÖNYVRE felvételizők még nemcsak holmi totószelvényeket töltögettek ki, hanem szóbeliztek is, az egyik adeptusom így kezdte a spanyol reneszánsz ismertetését: Kimagasló írója Don Quijote, akinek kevésbé ismert műve a Cervantes.) Hizsnyai Zoltán legújabb (negyedik) verskötetét, a Bárka és ladikot már nem Tsúszó Sándor írta. Illetve hát ahogy mostanában szoktunk fogalmazni: nem Tsúszó Sándor a beszélője. Sőt: itt már mintha Tsúszót is valaki más mondaná. Mert vannak azért a kötetben Tsúszó-versek is. Sőt: a hagyományosan ciklusokra (prológusra plusz három fejezetre) tagolt kötetstruktúrában még mindig a fő helyen, a középső ciklusban találhatók az egyértelműen Tsúszó-szövegek. s a harmadik ciklus kiemelkedő darabja, az egész kötetnek címet adó Bárka és ladik c. kompozíció is egy kvázi Tsúszó-szöveg elemzése, reflexiója, kommentálása. Csakhogy! Csakhogy a hagyományos Tsúszó-versek alaphelyzete kifejezetten herme- neutikus volt: a lírai szubjektum úgy fogalmazta meg a helyzetét, hogy annak elliptikus jellege mintegy személyes részvételre késztette az olvasót. Az én-hiányos szituációkba a befogadónak önmagát kellett gondolnia, a versértés így nyilvánvalóan ön-értés is lett. (A Tsúszó-versek én-hiányos helyzeteit nevezi Németh Zoltán, a költő egyik korábbi kötetének a kritikusa, találóan üres helyeknek, a szöveg sebeinek.) Az olvasó önértésére a Tsúszó-versek néha direkt módon is rájátszottak: Legyél helyettem én!, ki engem idéz, magáról beszél - olvassuk a Mikor a tyúkok..., illetve a Többre viszem... c. szövegekben. A Bárka és ladik című kötet Tsúszó-verseiben a szerzőnek mintha már kevésbé lenne fontos az olvasó önértése, az ún. recepciós hermeneutika. Az érdeklődés középpontjában itt maga a mindenkori beszélő áll, pontosabban a beszélőnek az a lehetősége, hogy a nyelv által valamivé (valakivé) válhat. A legjobb példa az elmondottakra talán a második ciklus Level mese thavolbol kedves ió madariaimnak című opusa. (A cikluscímek is beszédesek, valamennyinek ez a címe: Your Text Here, csak az I.,II.,III. jelzésekkel különülnek el egymástól, jelezve az alaphelyzet fokozatos differálódását.) Itt, e második ciklusban Tsúszó Sándor már valóságosan is kikerül a központból, lábjegyzetbe szorul, a vers beszélője valaki más lesz, nevezetesen Tsúszó Sándor egyik követője, egy bizonyos Tony H. Salazzini (tehát már a szerzőtől elkülönböző Tsúszó Sándorhoz viszonyítva is más valaki), aki levelének írása idején Thaiföldön él, de a jegyzet sejteni engedi, hogy Tony H. Salazzini és Hosztinyi Zalán ugyanazon személy, az otthonról Thaiföldre magyar versköteteket küldözgető Hosztinyi Zalán pedig — nevének kezdőbetűiből következően - talán egyenesen a szerző, Hizsnyai Zoltán alteregója. A skizofrén helyzetből (Hosztinyi tkp. saját magának küldözgeti az idegen nyelvű környezetben a magyar versköteteket) s a beszélő sokszoros elkúlön- böződéséből következően joggal kérdezhetjük: ki is beszél hát e versben?, a mű felszíni referenciája pedig azt a választ sugallja, hogy az beszél, aki a versek nyelvében megkreálódik. A magyarul nem beszélő, illetve rosszul beszélő
