Irodalmi Szemle, 2002

2002/4 - Fónod Zoltán: Sorskérdéseink keresztútjain (tanulmány)

Sorskérdéseink keresztútjain

gánum kiadására. Az Új Szó megjelenése 1948. december 15-én egy új korszak kezdetét jelentette a magyarság számára. A hatóságok azonban akadályozták az elfogadott határozatok végrehajtását. A Rákosi és Gottwald közötti levélváltás utal arra, hogy 1948 végén és 1949 elején ismét veszélybe került a két ország között megkötendő barátsági szerződés aláírásának az ügye. Budapest lassúnak tartotta a két pártküldöttség 1948. júniusi találkozóján elfogadott megállapodások teljesítését. A magyar fél szerint folytatódik a magyarüldözés, nem nyitják meg a magyar iskolákat, s a hatóságok „a magyar kisebbséget meg akarják fosztani értelmiségi rétegétől”/32)

Az SZLKP KB Titkársága mellett 1948 végén létrehozták az öttagú Magyar Bizottságot, mely 1949 és 1951 között működött. Javaslata alapján 1949 márciusában sor került a magyar kulturális szervezet (Csemadok) megalakítására és megkezdték a magyar fiatalok szervezését az ifjúsági szövetségbe. Az Új Szó (mint hetilap) megjelenése után fokozatosan újabb magyar nyelvű réteglapok kiadására (Szabad Földműves, Alkotó Ifjúság, Új Ifjúság, Dolgozó Nő stb.) került sor. A magyar nyelvű oktatás szervezése is megkezdődött. 1949 márciusától 53 településen 79 magyar osztályt hoztak létre, a szlovák iskolák részeként. Június végéig további 60 településen tervezték az alapiskolák alsó tagozatának beindítását. A felső tagozaton nem szerveztek osztályokat. Ezeket az új tanévtől szervezték, a szlovák iskolák párhuzamos osztályaiként. 1949 októberében 154 osztályban 5100 tanuló tanult anyanyelvén. A magyar nyelvű iskolahálózat fokozatos kiépítésére 1950 szeptemberétől került sor. 1950 októberében 1260 osztályban már 30 ezer tanuló tanult. 1960-ban ez a szám 70 ezer volt, 1970-ben pedig 3871 osztályban közel 100 ezer tanuló tanult anyanyelvén. A szlovákiai magyar nyelvű közoktatásban az ezredfordulóig ez jelentette a csúcsot/33)

A csehszlovákiai magyarok jogállásában bekövetkezett változások lehetővé tették, hogy a két ország között 1949 márciusában aláírják a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. 1951. november 13-án pedig Prágában egyezményt írtak alá a kulturális együttműködésről. A kisebbségi kultúra, elsősorban az irodalom terjesztésének ügyét rendkívül hatékonyan segítette az 1953-ban megkötött csehszlovák—magyar közös könyvkiadási szerződés. Ez módot adott arra, hogy a szlovákiai magyar irodalmi alkotások, valamint a fordításirodalom (cseh és szlovák művek) a közös könyvkiadás keretében, közel fél évszázadon át eljussanak Magyarországra, a magyar kortárs és klasszikus irodalom, valamint a világirodalom alkotásai pedig (jelentős árkedvezménnyel) megjelenhessenek a csehszlovákiai magyar könyvpiacon/34)

A kisebbségi magyarság bár kezdetben bizalmatlanul, végső soron megnyugvással fogadta, hogy az állampolgári jogok megadásával, nem kevés akadályoztatással, de mégis megkezdhette sorsának alakítását. Az intézkedéseket a politikai vezetés kétszínű magatartása miatt a lakosság bizalmatlanul fogadta, tudatosította azonban azt is, hogy a magyar képviselők hatalomban való részvétele jelentheti a biztosítékát a kisebbségi jogok kiteljesítésének. A politikai csatározások kulisszatitkai ismeretlenek voltak, a pártpolitika ily módon évtizedeken át éltethette azt a hiedelmet, hogy a kisebbségi magyarság