Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Fónod Zoltán: Sorskérdéseink keresztútjain (tanulmány)
Fonod Zoltán foglalkozott a magyar lakosság állampolgári jogai visszadásával, ez a rendezés azonban csak azokat illette volna meg, akiket Csehországba deportáltak, s kötelezték volna magukat arra, hogy szülőföldjükre nem térnek vissza. „A magyarok helyzetének javítására” tett javaslatot a CSKP KB Elnöksége 1948. július 8-án tárgyalta meg és hagyta jóvá. A javaslat szerint a magyar lakosság számára biztosítani kell az állampolgári jogokat, azt azonban megengedhetetlennek tartották, hogy kisebbségi statútumot kapjanak vagy lehetőséget politikai pártok létrehozására. Az oktatást úgy képzelték el, hogy a magyar gyermekek számára a szlovák iskolákban párhuzamos osztályokat létesítenek. Azzal a bizalmas rendelkezéssel, hogy a reszlovakizáltak gyermekeit ezekbe az osztályokba nem vehetik fel. A CSKP KB Elnöksége 1948. július 19-én tárgyalta meg azokat az irányelveket, melyek alapján rendezni kívánták a magyarok állampolgári jogait, beleértve azok hazatelepülését is, akiket csehországi kényszermunkára deportáltak. Számolt a határozat egy magyar kulturális szervezet létrehozásával is, továbbá a magyar sajtó és a magyar nyelvű oktatás megindításával. A kényszerű cselekvés tényét bizonyítja, hogy július 23—24-én már a magyar párt vezetőivel tárgyalt a csehszlovák küldöttség, és a tanácskozásokon a magyar javaslatok alapján olyan kötelezettségeket vállaltak, melyekkel korábban nem számoltak. Elfogadták azt a javaslatot, hogy a reszlovakizáltak gyermekei is járhassanak magyar iskolába, és ne korlátozzák a reszlovakizáltak politikai jogait (magyar nyelvű sajtó előfizetése, tagság a megalakuló szlovákiai magyar kulturális szervezetben, stb.)/29) A csehszlovák kormány a későbbiekben úgy segített magán, hogy az egyre bonyolultabbá váló helyzetben a kérdés rendezését a szlovákiai szervekre bízta. A magyarkérdés rendezésének szándéka különösen Szlovákiában nem csekély politikai ellenállásba ütközött. A magyarok üldözése politikai és gazdasági előnyökhöz juttatta a Dél-Szlová- kiában letelepült szlovákok (morvák) egy részét, akik most hatalmuk és befolyásuk elvesztésétől féltek. Az SZLKP KB 1948. szeptemberi ülésén a párt egyes vezető képviselői megkérdőjelezték a magyarokkal szemben követett politika helyességét. Jellemző a szlovákiai állapotokra, hogy a szlovák pártvezetők még decemberben is amellett kardoskodtak, hogy a reszlovakizál- takat szlováknak kell tekinteni. Csak 1950-ben fogadtak el olyan határozatot, mely lehetőséget adott arra, hogy szabadon megvallhassák nemzeti hovatartozásukat. A lélekvásárlásnak ezt a módszerét az SZLKP KB 1954. szeptemberi ülésén ítélték el/30) Az SZLKP Központi Bizottsága 1948. szeptember 27—28-i ülésén foglakozott a magyar lakosság helyzetével, határozatot fogadtak el a magyarkérdés rendezéséről. Ezek szerint mindazok, akik nem vétettek az állam ellen „megkapják a csehszlovák állampolgárságot, minden polgári, politikai és demokratikus jogukat, és lehetővé teszik számukra a teljes nemzeti, gazdasági és kulturális fejlődést.’’^1) A kormány szeptember 30-án fogadta el a magyarkérdés rendezésének alapelveit, s a parlament 1948. november 17-én hagyta jóvá azt a (245/1948. számú) törvényt, amelynek alapján a magyar nemzetiségűek visszakapták állampolgárságukat. Ezt követően kerülhetett sor egy magyar nyelvű sajtóor
