Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Fónod Zoltán: Sorskérdéseink keresztútjain (tanulmány)
Hubert Ripka külkereskedelmi miniszter még ennél is könyörtelenebbül fogalmazott: „a magyar kisebbség létszámát csökkenteni kell úgy kell széttördelni a csehszlovákiai magyarságot, hogy veszítse el nemzeti kompakt- ságát. Ha a legrosszabb esetben is 280 ezer német marad nálunk, ez nem lesz annyira veszélyes számunkra, mint 2oo ezer magyar Dél-SzJovákiában.”^2® A kisebbségi magyarság a megmaradását 1945 és 1949 között a magyar kormány ellenállásának, halogató taktikájának, valamint a magyarországi közvélemény tiltakozásának egyaránt köszönhette. Segítette ebben az is, hogy a lakosságcsere-egyezmény megkötésével sikerült szabályozott keretek közé szorítani azokat az elszabadult indulatokat, melyeket a csehszlovák vezetés produkált. A megállapodás rendezett, számszerűen kifejezett feltételeket teremtett a lakosságcsere lebonyolítására. Az sem volt véletlen, hogy a magyar fél bölcsen késleltette az egyezmény végrehajtását. A szlovákiai magyarok kiűzésének egyik akadályát képezte, hogy a szlovák áttelepítő biztosok által (tudatosan, ám képtelen módon) félmillióra becsült magyarországi szlovákok közül csupán néhány tízezer jelentkezett áttelepülés- re. (A tényszerűség kedvéért említsük meg, hogy az 1941. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint mindössze 164 320 személy vallotta magát szlovák (tót) nemzetiségűnek. 255 356 volt azok száma, akik anyanyelvűknek tekintették a szlovák nyelvet. Az államhatárok változása, valamint az áttelepítés 1945 után ezeket az arányokat csak csökkenthétté./27) A magyarság szülőföldjén maradását kétségtelenül segítette az is. hogy a reszlovakizált magyarok a politikai helyzet változása után évek múltán semmisnek tekintették azt a lélekvásárlást, melynek áldozataivá váltak. A kényszerű politikai intézkedések hatására a Csehországba deportáltak nagy része is visszatért szülőföldjére. Ezek az emberi tragédiáktól sem mentes esztendők nemcsak gyötrelmet és keserűséget jelentettek, hanem megacélozták azok lelki világát, akik a szenvedéseket megélték. Úgy érezhették magukat, mint a zsidók, amikor a babiloni fogságból szabadultak. Mert a túlélés önmagában is az életet, a jövőt jelenthette számukra. A kollektív emlékezet azóta is megőrizte, hogy az emberi összetartozás tudata milyen erőt jelentett akkor, amikor a politikával és a hatalommal szövetkezett emberi gonoszság, aljas módon, az életükre tört. AZ ÖNSZERVEZŐDÉS ÚTJÁN... 1948 júniusában megszüntették a lakosságcserét, s a csehszlovák kormány 1948. szeptember 30-án úgy döntött, hogy 1949. május 1-jétől fokozatosan mentesíti a munkakötelezettség alól azokat a személyeket, akiket Csehországba hurcoltak. Az intézkedés alapján Szlovákiába 6 138 család (24 060 személy) tért vissza^28) A jogtalanságok és törvénytelenségek özönében, melyekre ezekben az években Csehszlovákiában sor került, sürgetővé vált a politikai élet vezetői részéről a magyar kisebbséggel szemben követett előítéletek és magatartásforma felülvizsgálata. A CSKP vezetése fenntartotta magának a jogot, hogy a magyarkérdésben döntsön. Az első ilyen javaslat megtárgyalására 1948. június 8-án került sor. Ezt megelőzően a kormány márciusban ugyan kétszer is Sorskérdéseink keresztútjain
