Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - Aich Péter: Csipkerózsika vára (novella)

Aich Péter

— Hát ez is igaz — bólintott az idősebb úr. — Mindenesetre örvendtem a szerencsének.

Míg a kislány mosakodott, az ifjú hölgy megmutatta a férfinak a szobákat.

— Itt fog aludni a kislánya, mondta, és elvezette a folyosó másik végébe, ahol a férfit szállásolta el.

A férfi megköszönte és megcsókolta az ifjú hölgy kezét. Ezen ugyancsak meglepődött, mert nem volt szokása, az ifjú hölgy azonban olyan természetes kecsességgel fogadta, mintha esténként nem is búcsúznának tőle másképp. Gyorsan elrendezte holmiját, s a kislánya után sietett. Már készen volt. Amikor a férfi lehajolt hozzá, átölelte a nyakát, és a fülébe súgott.

— Ugye rendesen viselkedtem? Itt minden olyan előkelő. Még sajtot sem loptam a tányérodról. Büszke vagy rám?

— Hát persze, nagyon büszke vagyok rád A mi lakásunk otthon szintén a mi kastélyunk, csak ők nem tudják, hogy az még előkelőbb, kis királykisasszony.

— Nem fogsz velem aludni? — érdeklődött a kislány. Itt csak egy ágy van.

— Nem, kislányom. Egy másik szobában.

— Jó, majd reggel hozzád jövök. S már aludt is.

A fürdőszobában persze minden kéznél volt, nem kellett a saját szappanát táskája mélyéről előhalásznia. Egy gonddal kevesebb, gondolta a férfi bekötözött kezét szemlélve. De hogy fogok megmosakodni? Esetleg beülhetne a kádba és megvárja, míg leázik róla a kosz. Körülnézett, van-e ott habfürdő? Aztán eszébe jutott, megnézi, milyen a zuhany. Igen, ez az. Egykarú csap a vízsugár hatáskörén kívül. Széttárja majd a kezét, mint Krisztus a kereszten, így nem lesz vizes a kötés. Ám ez sem a legjobb ötlet, jutott eszébe, mert elfárad, s megfájdul a keze. Esetleg kapaszkodhatna, ami viszont rém unalmas, a fürdőkád mégis kényelmesebb. Olyan nagy, hogy hárman is beleférnek. Szent ég, hány óráig tart, míg ez megtelik? Míg levetkőzött, mégis úgy döntött, hogy a zuhany alá megy.

A zuhogó víz zajától nem is hallotta, hogy kinyílt az ajtó. Csak az ifjú hölgy hangját hallotta a közvetlen közelében.

— Eszembe jutott, hogy bekötöttem mindkét kezét és aligha tud megmosakodni. Segítsek? — kérdezte.

— Köszönöm, majd elintézem valahogy — dadogta és majd elakadt a hangja.

— Ugyan már — mondta az ifjú hölgy —, egy pillanat. — A hang szerint a kád elé indult, majd némi szöszmötélés után elindult ott is a víz. Ezért aztán már nem is hallotta, mi következik, azt gondolta, csak a kádat akarja neki fölajánlani, de aztán hirtelen kinyílt a zuhanyozó fülkéje és az ifjú hölgy a férfihoz lépett. Bal kezében fehér pongyoláját tartotta, és mielőtt még a víz alá lépett volna, egyszerűen a fúrfőszoba közepére dobta.

— Majdnem a pongyolámat is behoztam — nevetett —, pedig az szárazon kell.

Úgy álltak ott, mint Ádám és Éva a paradicsomban, a férfi tehetetlenül feje fölé nyújtott kézzel és rémült tekintettel, meglepetésében szóhoz sem jutott. Kétségbeesetten keresgélt az agyában valami mondatot, amit most el lehetne ejteni, hogy ne legyen se balga, se ijedős, valami talpraesett szellemességet,