Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Aich Péter: Csipkerózsika vára (novella)
amire rá lehetne fogni, hogy tulajdonképpen arról van szó, nem pedig erről a kényelmetlen pikáns helyzetről, de az égvilágon semmit sem talált, csak állt mint a cövek. és úgy bámult az ifjú hölgyre mint egy ijedt gyermek, akit rajtakaptak a lekvárlopáson. Mintha először életében látna meztelen nőt. — Jó, hogy fönn tartja a kezét — mondta az ifjú hölgy szenvtelenül és tárgyilagosan, bár a férfinak úgy tűnt. mintha szeme függönye mögött ott pislákolna az a lágy odaadás, amelyet akkor vélt fölfedezni, amikor ez a gyönyörű, bájos nő rázuhant az úton. — Fogja meg nyugodtan azt a fogast és támaszkodjon rá, mert még úgy megfájdul a keze, hogy át sem bír ölelni — csevegett tovább. — így ni. És most csukja be a szemét, mert beszappanozom a képét. Az az igazság, hogy még én sem zuhanyoztam, amióta hazajöttünk, nekem sem fog megártani. A férfi lehunyta a szemét, és lélekben nagyot sóhajtva beletörődött sorsába. Most. csukott szemmel vette csak észre, valójában milyen szép ez a fiatal nő. Nem látta az arcát, csak lélekben a mosolyát, azt a mosoly mögött bujkáló rejtélyes tüzet, és egészen másnak tűnt. Lófarokba kötött hosszú szőke haja féloldalt a mellére hullott, szinte kihívó ellentétben kreol bőrével, csak a mellén volt fehér és a köldöke alatt. Nem sok anyagot pazarol a fürdőruhájára, tárult föl lelki szemei előtt a zuhany alá lépő pucér nő képe, és önkéntelenül is elmosolyodott. — Csíp a szappan — vette észre az ifjú hölgy a fintort —, mindjárt lemosom — gyönyörű kerek keblével, amely rugalmas volt akár a labda, alig észrevehetően a hátához ért. — Ez bizony jól esett — könnyebbült meg a férfi, hogy végre talált okot mosolyogni. Valójában inkább nevethetnékje volt, annyira furcsának tartotta ezt a rendhagyó helyzetet. Befáslizott kézzel terpeszállásban a zuhany alatt csupaszon egy meztelen nő mosdatja mint egy kis gyereket és még a farka sem áll föl, amelyről épp a szappant öblíti le, mellbimbójával hol a hátához, hol a combjához ér. s neki erről az égvilágon semmi sem jut az eszébe, pedig ha jól meggondoljuk, a bolondulásig sikamlós mindez. De az ifjú hölgy valóban úgymo’sta meg mint egy kisbabát, s a férfinak is valahogy olyan érzései támadtak, mint egy kisbabának: jólesett, hogy a koszos szappanhab a lefolyóba csurog és ő fölfrissül, jókedvűen mosolyog és hálásan tekint az arányos karcsú női testre, amely immár önmagát szappanozza, a mellét, a lábközét, mintha csak közös kézmosásról volna szó virágültetés után. — Most már tiszták és szépek vagyunk — mondta, és a férfi fogast támogató keze alá bújt, s mielőtt az eszmélni tudott volna, átölelte, hozzásimult és szájon csókolta. Lágyan és finoman, ajka szelíden érintve ajkát, szinte félénken, nyelve óvatosan végigtapogatta a férfi száját mint a vakok szokták kezükkel az ismeretlen arcot. Amint azonban a férfi első meglepetéséből ocsúdni kezdett és ajka résre nyílt, az ifjú hölgy kibújt az egyoldalú ölelésből és lezárta a csapot. — A kádban illatos víz vár ránk — súgta —. megmasszírozlak, meglátod, milyen jó, és odavonta a férfit a hatalmas kádhoz. Szóval mégis van itt habfürdő, és eszébe jutott, hogy az előbb hasztalan kereste azt. Csipkerózsika vára
