Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Öllős Edit: Duett a dadával (gondolatok)
Öllős Edit — Nikotinfüggőség. Akárcsak ha édesanyád boszorkánynak öltözve, seprűn lovagolva szórná rád az átkot... — Mindig eljön az idő, mikor úgy körülveszem magamat akadályokkal, hogy eltörpülök közöttük. Ilyenkor szoktam olyasmit megírni, amit nem is terveztem legizzasztóbb álmomban sem. Ilyen lenne egy megfejthetetlen rejtély? — Rendszeresen eljön az idő, mikor olyasmit várok magamtól, amire nem érzem magam képesnek. Aztán ha mégis könnyűszerrel véghez viszem, Isten felrója, hogy nem hallgattam meg őt... — Életfilozófia miniben. Ami egyszerű, azt leegyszerűsíteni, ami bonyolult, azt összekuszálni. Ami közte van, azt félvállról venni. (Ami meg csak rám vonatkozik, azon nevetni egy jót.) — Pályakezdés közepette (Mikor szót kér a pesszimizmus.), rózsabimbó lennék, vagy már - leszakítva - hervadozom...? — Lejjebb a szigorral! Ha suhannak a percek, az órák és a napok, nem is fontos, hány oldalt írtam tele! — Tanács. Ha beköszönt a válság, ragassz tyúkszemirtót agysejtjeidre! — Napirend. Már régen találkoztam a Holddal, pedig látatlanban próbálom elcsábítani... — Egy rendhagyó nap. Délelőtt pattogtak a szikrák. Ebéd után rugdaltak a leírtak. Délután már csak a cigaretta fogyott. Este közömbös voltam Istennek. — Ami nem tetszik, azt próbáld elfelejteni! Ami ujjongásra késztet, az gyanús. Csak ami közömbös, azon gyakorlod a jogos hozzáállást. — Szülő. Isten áldása minden lépésére, mozdulatára és lélegzetvételére is kevés neki. Két lábon járó égi tünemény.
