Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Kányádi Sándor: Levél töredék (vers)
Kányádi Sándor szép idő csak hullt volna bár a hó Azt álmodtam a jó múltkoriban hogy sírod nyitva van és én gyerekként ülök fönn a körtefán s te a sír szádán ülve nézel föl reám kiáltottál s az álom elhagyott ha vele álmodunk nem nyugszik a halott miért nem nyugodhatsz mi háborít mi bánt vagy még onnan is gondod volna ránk netán anyókák tyúkjaira volna a mennyeknek országa is alapozódva ott is volna szerződés beadás ahogy te szoktad nevezni harács köszönd meg ha látnál kóborló törököt köszönd meg a szót mit nyelvünk még tőlük örökölt és leszoknunk róla máig sincs alkalom hosszúra nyúlt de mégis folytatom ásni addig ástunk ameddig mondtad volt amíg elértük a régi koporsót még tréfálkoztunk is ahogy szokás mikor gödröt az ásó nem magának ás habár századunkban van példa s mire nincs hogy tréfálkoztak az utolsó percben is végsőkig viccelődtek akiket végül a gödörbe belelőttek ó mert irgalom már az is ha nem veled ásatják meg tulajdon vermedet tréfálkoztunk mint abban a híres darabban melyet neked többször is fölolvastam majd elsiklott s megállt a csákány nagyapám koponyáján Magam akit atyjának szelleme segít véghez vinni mindazt mit végbevitt bosszút kin állhatnék azért ami bennünket ért meg a kínt kin torolhatom és ha megtorlom
