Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Kányádi Sándor: Levél töredék (vers)
Kányádi Sándor mit érek azzal el a megtorlás új megtorlást követel rakódik a bűn rakásról rakásra s a léleknek végül nem lesz itt maradása lenni vagy nem lenni az ember egymaga eltöprenghet ezen és dönteni joga ám ha többek nevében szól a kérdés nem hajlonghatsz nem roggyanhat a térd és nem akkor nemesb a lélek ha tűri balsorsa minden nyűgét de legyűri miként a királyfi a dán nem törődve hogy mi lesz azután tudom a leckét de királyfi nem vagyok tőröm sincs csak szavakat forgatok a gépezet és az ellenek ellen mit ér háborgó szellemed nyugodjál hát békében csöndesen én látod altatókkal mérgezem kábítom magam de hiába nem jön rám az álmok amerikája azért látogass meg néha úgy ahogy a régi-régi őszi hajnalok jöttével jöttél s a szekérderék sárjújába öleltél félálomba még s künn már boldogan lépegettem mosolyod s a kelő nap sugarában búzaszemek cikkantak át a lábam fején s a bokámba nyilazva érzem az volt az én igazi küldetésem a magvető előtt járni a búzaszélet hogy kézútja ne maradhasson a vetésnek arasznyi se vetetlen hol a gyom megvethetné lábát a parlagon Te aki úgy vártad s fogadtad a halált mint a jól megművelt szépen elboronált őszi föld a magot úgy van-e mondd amint megíratott összebékül-e a halottal a halott vezető-e ott is aki itt vezetett
