Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Kányádi Sándor: Levél töredék (vers)
Kányádi Sándor 5 ha az idő majd engem is kirostál nyomodra ez a bot vezet a markolása s nem halott kezed küldött az iskola s volt vagy két szomorú barátok hozta tisztelgő koszorú az illendőség és az alkalom úgy kívánta ha nem a sírodon de ne is messze tőle hervadjanak egy szilvafának dőlve Szép időben temettünk s akit szép időben temetnek annak itt sajnálnivalója mondják nem maradt még a nap is vetett sírodra egy-két sugarat szép idő volt sírdogált róza húgom ó szép idő csak hullt volna bár a hó nagy télre bő nyár ahogy mondanád enyhe mosolyra moccantva a szád s a szemed sarkából picinyke kismadár röppenne föl a nyár ó ez a nyár nehéz lesz nélküled nagy télre bő nyár s a szemüveged arrébb tolnád a kopott asztalon a régiek vallják s itt is azt olvasom mutatnád remegő ujjakkal a kék s piros plajbásszal aláhúzott újságpapiros régen-kifakult sorait csak hullna még lesnél ki egy kicsit reménykedőn s talántán tudva már hogy kertünk végében keres föl ez a nyár meguntam már nagyon az életem a fontos az hogy jó termés legyen így mondanád s a csonka lábadat vetnéd az épnek-látszón átalag szép idő csak hullt volna bár a hó szállingózva ahogyan szerette sír dogál róza akinek keresztje csak krisztuséhoz hasonlítható
