Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Kányádi Sándor: Levél töredék (vers)
Kányádi Sándor de nem bántsuk az ígérettevőt a tegnap még nagyhatalmú tábornok mára öt puskának s öt vaktölténynek sem volt már ura kukoricát szedni küldték el falura elszomorító volt ahogyan szemlesütve sikertelenségét későbben elmesélte s te mintha tudtad volna hogy minden igyekezet meddő marad ezért a sortüzet már jó előre megszegődted egy liter pálinkát adtál a tisztelgőnek falunk egyetlen puska-tulajdonosának de ő tisztességből vállalta bár tudta másnap szinte biztosra végleg búcsút mondhat a vadászengedélynek Lelked az úrnak a tiszteletes úgy adta számba hogy aki hívő szinte megkívánta őt is majd ilyen igéktől kísérve tegyék föl illés szekerére és eljött csíkból a testvér felekezet espörösre s mondott köszönetét prédikációba illő történeteidért búcsúzóul mibennünk áldott lelkedért elmondtuk együtt a miatyánkot aztán lőttünk ha nem is sort csupán egy puska volta minden frontok mindkét oldalán elesettekért és a haza sose tért elhurcolt rabokért és érted megboldogult székely közvitéz neked tisztelgőn dördült két lövés egyszerű búcsú volt akár egy kézfogás kemény találkozásra mondd van-e remény tudom hogy nincs mégis-mégis hiszem hogy az élet valahol végtelen s a végtelenben van sok állomás valamelyiken beérlek bevársz őrzöm a még coburgból hozott és rám testált luther arcmását hordozó botod úgy markolok rá ahogyan te szoktál
