Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: A terep/munka kellemetlenségei
KÖNYVRŐL KÖNYVRE tül is vezet út. Grendel szövege több kulcsot is ad kezünkbe (nem beszélve a szerzői szerepjátszás vagy a narrátor szövegének lehetőségeiről). A 19. századi realizmus bizonyos elemeit örökíti tovább a grendeli próza. Ilyen például a „klasszikus realista hagyományban szerepet játszó (kommunikálható, közösségi) tapasztalat” (Bocsor Péter 332.) felmutatása. A regény ugyanis a szlovákiai magyar kisebbség/nemzetrész hányatott 20. századi tragikus történelmi tapasztalatai fényében is olvasható, egy közösség meghur- colásának/élni akarásának elbeszéléseként, amely három kiemelt évszához kötődik: 1945/46-hoz, azaz a II. világháború megszállásaihoz és az azt követő kitelepítésekhez, 1968-hoz, azaz Csehszlovákia megszállásához és az 1990-es évekhez, azaz a rendszerváltozás utáni időszakhoz. Innét nézve még a parodisztikus, burleszkszerű, vagy éppen a fiktív-anekdotikus jelentéselemek is katartikus hatást gyakorolhatnak az olvasóra, hiszen a szlovákiai magyar kisebbség közép-európai kolonializálását meséli el. A (poszt)koloniális tér is bő értelmezéslehetőségeket rajzol fel az olvasás számára. Másrészt azonban a valóság-effektus felhasználását követő elhalasztódással, a tapasztalat decentralizálásával, az igazság dialogikus, relatív tapasztalatának textualizálásával, a parodisztikus-burleszk elemek váltogatásával a regényben megkérdőjeleződik minden koncepció, amely az igazság metafizikai jelentésének igényével lép fel (ennek eklatáns példája az a Bunuel-idézet, amely a regény mottójaként szerepel: Le a szabadsággal!) A bevonuló német katonák által képviselt igazságot és szabadságot az oroszok által képviselt igazság és szabadság destruálja és írja felül, azt pedig a reszlovakizáció idejének igazsága és szabadsága. Még az sem állítható, hogy a hatalom igazságával és szabadságával szemben valamiféle földalatti, alternatív szabadság és igazság jött volna létre. A hatalomból kiszorult rétegek közös nyelvre képtelenként állnak az olvasó előtt, nem jön létre a sorok között olvasás, a cinkos egymásrakacsintás lehetősége sem. A destruált társadalom egyénekre hull szét, akik az autoritatív hatalom árnyékában képtelenek közös gondolatra (ezt legnyilvánvalóbban, sőt szerintem kissé didaktikusán, a New Hont eszméjét kereső polgármester alakja szimbolizálja). A hatalom szorításában destruálódó nyelv működésének egyik legsikerültebb jelenete az, amikor a reszlovakizáció és a deportálások idején járőröző „akcióbizottság” ellenőrizte a szlovák nyelv használatát az üzletekben, vendéglőkben, köztereken: „A bizottság haladéktalanul munkához látott, s elsőnek a Kovácsék fűszerüzletében vizitelt le, diszkréten, mintha csak vásárolni tértek volna be. Miközben nézelődtek, válogattak a szegényes kínálatban, betoppant egy vevő is, egy fejkendős asszonyka, akit a pult mögül Kovácsné nagy szeretettel üdvözölt:- Ako sa más, Margitka? - kérdezte.- Prajem, Mariska - mondta a megszólított kissé elfogódottan, mert rögtön feltűnt neki, hogy az üzletben tébláboló három férfi igencsak hegyezi a fülét.- A co prajes, Margitka?- Kosela, gatya, bugyi, kombiné - felelte a vevő.- Peres?- Neviem - felelte a megszeppent asszony. - Némám doma... izé... szappan.
