Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: A terep/munka kellemetlenségei
KÖNYVRŐL KÖNYVRE megpróbálja kiterjeszteni a fiktív név érvényességi körét, s a provincializmus, a kisszerűség, az álmatag vidékiesség szinonimájává tenni? Ebben az esetben New Hont a konkrét hely dimenzióival bővül: a regényben többször tematizált ország, Szlovákia lenne az a provincia, amelyből mintegy „kibeszélni” próbál a szerző? Vagy a szlovákiai magyar társadalom szinonimájává válik a név, s az életrajzi szerző érti bele magát, s innét üzen ki, a tágabb nyilvánosságnak? Esetleg szimbolikusan az egész kelet-közép-európai régió érthető bele New Hontba, azaz a regény valószínűsíthető olvasóinak mindegyike, s így nem kifelé, hanem a körön belülre irányul a szöveg intenciója? Az ilyen szemantikai jellegű paradoxonoknak kimeríthetetlen tárháza a cím. A termékeny ellentmondásokon és paradoxonokon túl, amelyek az értelmezés tereinek megnyitásában érdekeltek, azt tapasztalhatjuk, hogy Grendel regényének narrációs sémája viszonylag egyszerű. Az auktoriális elbeszélésmód uralta szövegben olyan anekdotikus és dialogikus mozaikok tagolódnak, amelyek célja a diszkurzív tér minél tökéletesebb lefedése. A 20. századi regénykísérleteket megtapasztalt olvasó valószínűleg szokatlanul egyszerűnek, közérthetőnek, átláthatónak tartja majd azt a nyelvet, amelyen a Nálunk, New Hontban megszólal. Hogy tudatos szerzői törekvés áll emögött, mi sem bizonyítja jobban, hogy Grendel előző, Tömegsír című regénye is hasonló, (neo)realista nyelven szólal meg. Azaz stabilnak tűnik a grendeli életmű egészén belül egy olyan váltás, amely során a posztmodern fikcionalitás poétikájának kimerülése után (És eljön az O országa) immár egy új, talán minimalistának vagy neorealistának nevezhető nyelv jelenti be önmagát. Ennek a (neo)realista diskurzusnak a felépítéséhez Grendel főleg a mikszáthi hagyományt igyekszik hasznosítani. Mikszáth neve a regényben olyan kód, amelynek megfejtéséhez az egész szöveg szükséges. Maga a név feltűnik már az említett paratextusban is, mint New Hont égi patrónusa (ennek kapcsán csak azt jegyezném meg, hogy bár az írói szimbolizációnak természetesen joga van ezzel eljátszani, Mikszáth nem Hont, hanem a történelmi Nógrád megye, Szklabonya szülöttje). A Mikszáth névhez azonban több, gyakran titkos úton-módon is eljuthatunk magában a szövegben. Ilyen út a már említett anekdotikus szerkesztés, amely az egész regény során Mikszáthot idézi, és kétszeresen ilyen az az anekdota, amelynek Mikszáth a szereplője, s amelyből kiderül, hogy Mikszáth csak valami fatális véletlen folytán nem született New Hontban; s hogy éppen a New Hont-i vasútállomáson tartózkodott, amikor egy limonádésfiúval beszédbe elegyedett. Az anekdota tematizálása mellett Mikszáth mint megszólaló szereplő és mint a táj géniusza is feltűnik. De feltűnik McLaczi vendéglőjének falán is pipázgató alakja, amint egykedvű nyugalommal néz le a vendégekre, és megtalálhatjuk Kálmán bácsi alakjában is, aki - ha már a Galeri példájánál tartunk - afféle Bohuniczky bácsiként avatja be a narrátort New Hont történelmébe. Mikszáth- hoz tehát az elbeszélőmódon (anekdota), egy szereplő személyén át (az anekdota hőseként), a táj géniuszának mitizált személyén (New Hont égi patrónusa), vizulizált formában, folyton előttünk függő képén (McLaczi vendéglőjének falán) és mint a beavatást végző, a narrációt irányító szereplő alakján (Mikszáth bácsi), vagyis tulajdonképpen annak reinkarnációján kérész-
