Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - FÓRUM - Simon Szabolcs: Tények és irányok
FÓRUM (Kassai) Munkás harmincéves termését, valamint megjelentette a csehszlovákiai magyar nyelvű sajtó irodalmi bibliográfiáját (Botka 1966, 1969) az Út című lap küzdelmes pályafutásáról, ill. a Korunk c. folyóiratban publikált csehszlovákiai magyar írásokról Csanda Sándor írt részletes tanulmányt (Csanda 1985), a Nyugat c. folyóiratot e vonatkozásban Turczel Lajos dolgozta fel, emellett több dolgozatában is foglalkozott a két világháború közötti csehszlovákiai magyar sajtóval (Turczel 1967, 1982 és 1994). A két világháború közötti szocialista sajtót Fonod Zoltán elemezte (1990). Érdekes adalékokat közöl a témához G. Kovács László (G. Kovács 1993) és Mayer Judit (Mayer 1997). Az előbbi szerző tanulmányában az Új Szellem c. kultúrpolitikai szemléről (Szvatkó Pál lapja), mint a csehszlovákiai magyar „egységfront” megteremtésének kísérletéről ír, az utóbbi pedig egy könyv forrásértékűnek tekinthető fejezeteiben talált adatokról számol be.7 A (cseh)szlovákiai magyar sajtó első két korszakának történetéről Filep Tamás Gusztáv tollából jelent meg tanulmány (Filep Tamás 1998), a szlovákiai magyar sajtó történetével pedig - mintegy az előbb említett munka folytatásaként - Lacza Tihamér tanulmánya (Lacza 1998) foglalkozik. Az említettek mellett nyelvészeti szempontból kutatta a sajtót például Mayer Judit, Morvay Gábor, Szabómihály Gizella, Zeman László és jómagam (a bibliográfiai adatokat lásd Simon 1998a,b). 6. Nyelvészeti szempontú sajtókutatás A lapokban megjelenő különféle típusú és stílusú szövegek közös tulajdonsága az, hogy általában a standard írott változatait képviselik, műfajonként változó mértékben. Az írott sajtót a nyelvi sokszínűség jellemzi. 6.1. Az újságok nyelvének megnevezésére különféle terminusok használatosak. A magyar szakirodalomban a sajtónyelv műszó terjedt el, mely egyébként nem található meg egyik értelmező szótárunkban sem; először Szathmári István élt vele 1975-ben (vö. MNy 71:286). Emellett használatosak még az újságnyelv, publicisztikai vagy újságíró stílus, publicisztikai stílusréteg, médianyelv, publicisztikai vagy sajtónyelvi regiszterek kifejezések is. Magam a sajtónyelvi regiszterek terminus technikust tartom a legmegfelelőbbnek általánosító-összegző jellegénél fogva. A közéleti típusú és heterogén stílusú sajtószövegek fontos közös jellemzője az aktualitás; egy bizonyos sajtótermékben megjelent valamennyi ilyen szöveg aktuális az újság megjelenésekor. Emellett nem elhanyagolható szempont az azonos helyen való előfordulás sem. A publicisztikai stílus műszó a prágai Nyelvész Körhöz kapcsolódik, amelynek tevékenységével szükséges bővebben is foglalkozni. A nyelv funkcionális differenciálódásáról és rétegződéséről szóló tanításuk „mind eredetiségét, mind távlatait tekintve, méltán helyezhető a fonológiai elméletük mellé” (Máté Jakab 1998:63). A nyelvi funkcióról vallott fölfogásukban Kari Bühler osztrák tudós nézetei hatottak rájuk. Bühler az emberi nyelv három alapvető funkcióját különbözteti meg, attól függően, hogy a beszélő, a címzett és maga a közlés tárgya milyen helyet foglal el a kommunikáció folyamatában. Ezek a következők: kifejezés (.Ausdruck); felhívás (Appel), ábrázolás
