Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - FÓRUM - Simon Szabolcs: Tények és irányok
Fábry/Kazinczy Napok — 2001 (Darstellung). Ebből az elméleti alapból kiindulva Bohuslav Havránek már 1929-ben kidolgozta a stilisztikai differenciáltság elméletét és kutatási programját. Jóllehet a funkcionális stílus fogalmával már a XIX. században Wilhelm von Humboldtnál is találkozhatunk, a problematikát mélyebben Havránek fejtette ki Az irodalmi nyelv feladatai és kultúrája (1932) című gyűjteményében és később Az irodalmi nyelv funkcionális rétegződése (1942) című tanulmányában. A prágai nyelvészek, elsősorban éppen Bohuslav Havránek, Vilém Mathesius és Román Jakobson a nyelvi rétegződés funkcionális szemléletét sokkal hamarább kidolgozták, mint ahogy az Egyesült Államokban a szociolingvisztika - amelynek köztudottan központi kérdése a nyelv rétegződése (vö. Sgall-Hronek 1992:10-11) - keletkezett. 6.2. A publicisztikai stílus kutatásában újabb mérföldkövet jelentett a cseh és szlovák nyelvészetben M. Jelinek Az újságok nyelvéről és stílusáról című könyvének megjelenése 1957-ben. Ebben a szerző a publicisztikai stílusnak a következő jellemző jegyeit határozta meg, gazdag nyelvi anyag alapján: 1. közérthetőség, 2. pontosság, 3. áttekinthetőség, 4. meggyőzésre törekvés, 5. változatosság, 6. tömörség. A szlovák nyelvészetben szintén gazdag hagyománya van a publicisztikai stílus kutatásának. Több tudományos konferenciát is tartottak a témáról, például 1955-ben, 1966-ban, 1982-ben. Szlovák viszonylatban a legbehatóbban Jozef Mistrík kutatta. Az ő meghatározásában a publicisztikai stílus standard nyelvi eszközökből való tudatos választás és tematikus elrendezési mód azzal a céllal, hogy az újságíró gyorsan, pontosan és meggyőzően tájékoztassa az olvasóközönséget a legidőszerűbb kérdésekről. Alapvető jegyei az írott megjelenési mód, monologikusság, nyilvánosság és a fogalmi telítettség. Mistrík szerint az információtelítettség a legjellemzőbb vonása a publicisztikának. Ez olyan immanens tulajdonsága, melyből minden más tulajdonság származtatható (vö. Mistrík 1985:460). Más nézetet vall a cseh Jan Chloupek; szerinte, noha tagadhatatlan a tájékoztató funkció szerepe a publicisztikában, mégsem tekinthetjük specifikusnak, mert az minden nyelvi megnyilvánulás velejárója. Chloupek a publicisztikai stílus legfontosabb funkcióját a közvetlen meggyőző és a tartósan befolyásoló funkcióban látja. A szociálpszichológiában ismert az a jelenség, hogy a megfigyelt események feldolgozásakor sok hétköznapi helyzetben nem vonultatjuk föl a racionális elemző gondolkodás szellemi fegyvertárát. Az újságolvasás többnyire így jellemezhető szituáció, éppen ezért válik lehetővé az olvasó befolyásolása. Az említett szellemi „üzemmódot” számtalan esetben a torzítás veszélye fenyegeti, de inkább vállaljuk a hibás ítélet kockázatát, mint hogy sok időt és szellemi energiát fektessünk minden újságcikk alapos feldolgozásába (vö. Siklaki 1997:97). 6.3. Ezek után lássuk a szlovákiai magyar sajtó nyelvének néhány jellemző vonását. A sajtónyelvi regiszterekben előforduló nyelvi elemeket két csoportba sorolhatjuk: (1) Az elsőbe azok a jelenségek tartoznak, amelyek az egyes nemzeti nyelveken, például a magyaron, németen, szlovákon belül általánosan jellemzőek a sajtó nyelvére. Az egyik legfeltűnőbb jegyként itt az új keletű és
