Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - FÓRUM - Simon Szabolcs: Tények és irányok

Fábry/Kazinczy Napok — 2001

2. Néhány sajtótörténeti adat

Magyar viszonylatban nem sikerült eddig a sajtókutatást egységes mederbe terelni, a témához komplexebb módon - egyidejűleg történeti, elméleti, nyelvészeti, pragmatikai, kommunikációs, oktatási, üzleti stb. szempontból — közelíteni. De részleteredményeink vannak, s ezek között sok a tiszteletreméltó. Főleg a történeti tudományok művelői végeztek alapvető munkát.1

A sajtó a tudomány látókörébe legelőször mint pedagógiai probléma lépett be. Az 1609-ben indult első rendszeres hetilapok nyomán (addig csak alkalmi nyomtatványok, ún. újságlevelek jelentek meg időről időre) tudósok, írók, tanárok már felvetették a kérdést: használ-e vagy árt az újfajta olvasmány, hogyan lehetne még jobbá tenni, ha jó, vagy védekezni ellene, ha tévutakra visz. Az utóbbi nézet volt túlsúlyban a korai — főleg német — sajtókutatók között: eleinte csak a főnemesek, később még a polgárok számára vélték hasznosnak az újságot, a parasztokat és a cselédeket — így ír az első sajtókézikönyv a XVII. század végén — mindenképpen távol kell tőle tartani.2 Annál érdekesebb, hogy Magyarországon íródott az első olyan pedagógiai mű, amely már az ismeretterjesztés eleven eszközét keresi az újságokban. Igaz, ez a könyv nem a sajtónak, hanem a nevelésnek volt szentelve: Schola Pansophica a címe, Comenius, a nagynevű cseh származású pedagógus írta Sárospatakon, 1651-ben. Ebben a műben hangzik el először az a javaslat, hogy az újságolvasást az iskolában is gyakorolni kell.

Az első magyar nyelvű lapok mind Felső-Magyarország, a későbbi Szlovákia területén szerveződtek és jelentek meg, így e táj szülötte Ráth Mátyás Magyar Hírmondcíja (Pozsony, 1780-1788), Kazinczy, Batsányi és Baróti Szabó Magyar Museuma (Kassa, 1788-1792), illetve Kazinczy Orpheusz (Kassa, 1790-1791) és Péczeli József Mindenes Gyűjteménye (Komárom, 1789-1792). S megemlíthetjük itt az első hazai hírlapot, II. Rákóczi Ferenc latin nyelvű, a nyugati közvélemény tájékoztatására 1705 és 1710 között rendszertelenül megjelentetett, Lőcsén és Bártfán nyomtatott Mercurius VeridicuskO

Halléban tanult Bél Mátyás, az első rendszeres magyarországi hírlap, a Nova Posoniensia - Pozsonyban kiadott latin újság - megalapítója (1721). Az emlékezetes, korában modernnek számító Mária Terézia-féle iskolatörvény, a Ratio Educationis is felveszi a gimnázium tantervébe az újságolvasást, a Collegium Novorum Publicorumot.

Filep Tamás Gusztáv - az egyik legnevesebb csehszlovákiai sajtószakember, Szvatkó Pál nyomán - tanulmányában megállapítja, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó, szemben a romániai magyarral nem eredeztethető valamely helyi tradícióból. Míg „Erdélyben a legtöbb magyar újság a meglevő vidéki sajtó továbbfejlődéséből ered”, Szlovenszkó legfontosabb lapjai mind friss kezdeményezések gyanánt épültek ki. A hajdani sajtóhagyomány kiüresedését - írja Filep Tamás - Turczel Lajos is igazolja (vö. Filep Tamás Gusztáv 1998:332-333).

A sajtó még mai elterjedt formális meghatározásának három jegyét: az aktualitást, periodicitást és publicitást Schmeizel körvonalazta legelőször, néhány elméleti megállapítását a német sajtótörténészek máig is idézik.

Az újságok politikai véleményformáló szerepe okán illeszkedik az egyetemes sajtótörténet nagy összefüggésébe a magyar reformkor két alapvető