Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - FÓRUM - Pomogáts Béla: A magyar nyelv a 21. században, Fábry Zoltán és a baloldaliság
nemzeteié), akkor most legalább huszonkét millió magyarnak kellene lennie a közép-európai régióban, és ez egyértelmű magyar többséget jelentene a Kárpát-medencében. A magyarság jelenlegi, nagyjából 13 és fél milliós lélekszámával (10 millió Magyarországon, közel kétmillió Romániában, 600 ezer Szlovákiában, 200 ezer Kárpátalján. 300 ezer a Vajdaságban és együttesen vagy 100 ezer Ausztriában. Szlovéniában és Horvátországban) még így is a Kárpát-medence lakosságának többségét teszi ki: néhány tized százalékkal a népesség 50 százaléka fölött. Ez a többség azonban igen törékeny, és gyorsan fogyatkozik: valamivel az ezredforduló után szárarányuk már az 50 százalék alá kerül. A magyar nyelv mindezek ellenére sem tartozik a világ „kis nyelvei” közé. 1999-ben jelent meg Fodor István főszerkesztésével az Európában is ritkaságnak számító A világ nyelvei c. kötet, amely szerint a Földön nagyjából 6000 nyelvet beszélnek, ezek között 12 olyan nyelv található, amely több mint százmillió ember anyanyelve (sorrendben: a kínai, a hindi, az angol, a spanyol, az arab. az orosz, a bengáh. a portugál, az indonéz, a japán, a német és a francia), további tizenhárom nyelvet 50 és 100 millió közötti népesség beszél (vietnami, koreai, jávai. pandzsábi. telugu. olasz, török, tamil, thai, maráthi, ukrán, lengyel, szuahéli). A magyar nyelv ebben a rangsorban az igen megtisztelő negyvenötödik helyet foglalja el, előtte olyan nyelvek szerepelnek, mint a filippíno. a burmai. az üzbég. a kurd. a malayalam. a holland, a perzsa, a román, utána pedig olyanok, mint a cseh. a szlovák, a szerb, a horvát. a svéd. a dán, a finn. az újgörög, a bolgár és így tovább. A magyar nyelv ezek szerint Európában (az orosz, a német, az angol, a francia, az olasz, az ukrán, a spanyol, a lengyel, a román és a holland után) a tizenegyedik . és több mint húsz nyelvet előz meg az európai nyelvek rangsorában. A nagyvilágon pedig ezerszámra élnek nyelvek, amelyeket a magyarnál kevesebb (jóval kevesebb) ember beszél. Nyelvünk még sincs teljes biztonságban, és ha a tapasztalt vagy éppen lehetséges veszélyeket számításba kívánjuk venni, külön-külön kell vizsgálat tárgyává tenni a magyar anyanyelvűek három nagy (földrajzi értelemben is elkülöníthető) csoportját: a magyarországiakat, a Kárpát-medencei magyar kisebbségieket és a nyugat-európai, valamint tengerentúli szétszóródásban élő magyarokat. Magyarországon a nyolcvanas évek közepe óta (tehát nem csak a rendszerváltozás óta) egy nagyszabású civilizációs átalakulás megy végbe, és ez. mint minden átalakulás, kultúrák, életformák, mentalitásmódok éles ütközésével jár együtt. A széles körben tapasztalható kulturális és mentális konfliktusok természetesen kihatnak a nyelv életére is. Mindennek csak egyik velejárója és következménye az. hogy (miként sokan panaszolják) nyelvünket kezdik ellepni az idegen szavak: a kereskedelmi elnevezésekben, a reklámokban. az elektronikus civilizáció eszközeinek használata során, sőt a rádió és a televízió műsoraiban. A jelenség nem merőben új, nagy civilizációs változások idején rendre bekövetkezik; így történt ez a 18. század végén, a 19. század elején is. midőn hazánkban megindultak a gazdasági átalakulás: a polgárosodás folyamatai.
