Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - FÓRUM - Pomogáts Béla: A magyar nyelv a 21. században, Fábry Zoltán és a baloldaliság
Fábry/Kazinczy Napok — 2001 kevésbé igényes vagy irodalmi igényű gyakorlat, mely a riporterek munkájából keletkezett. A napról napra hasznos „aprómunkát” végző kispublicisztika uralmáról van szó, mely a kérdés-válasz kettősségére épít, és így közelíti meg — jobbára konfliktusmentesen — életünk mai valóságát, ellentmondásait, a vadkapitalizmus értelmetlenségeit. Visszatérve Fábry Zoltánra azt mondhatjuk, ő nemcsak a protestáló ember jellegzetes képviselője, hanem a másként gondolkodás példája is. Munkássága minden helyzetben a megmozdult lélek üzenetét továbbította. A kisebbségi küldetés sajátos képviselője volt, aki — a többségi nemzettel szemben — a „bosszú szenvedélyét” elemészti magában, de egy pillanatra sem adja fel népe nevében a megmaradásba, a túlélésbe vetett hitet. Fábry — még ellenfelei részéről is — a szolgálat erkölcsének köztiszteletben álló képviselője, az emberi bátorság példája volt és marad. Nem az egyén, hanem a közösség sorsa volt számára a fontos. Ez az etikai magatartás sugárzik műveiből is. Bár munkásságában a publicisztikai jellegű tevékenység van túlsúlyban, megítélésem szerint írói utóéletét elsősorban irodalomkritikusként, esszéíróként, gondolkodóként éli meg, ha megéli. Mert méltatlan arra, hogy elfeledjük! Végezetül, hadd mondjam, őszinte örömömre szolgál, hogy itt most nem temetni jöttünk (sem a Csemadokot, sem Fábry szellemiségét), hanem a Fábry Napok hagyományát folytatni. Meggyőződéssel mondhatom, sorsvállalásban, erkölcsi tisztaságban, humanista elkötelezettségben Fábry Zoltánnak van mondanivalója a ma számára is. Emléke, munkássága példa és megbecsülésre méltó hagyomány! Pomogáts Béla A magyar nyelv a 21. században Sok-sok évszázados története során a magyar nyelv többször is veszélybe került. A török hódoltság idején, midőn a Kárpát-medencét nagyjából nyolcvan százalékban kitöltő magyar népesség igen nagy része esett a pusztítás áldozatául. Vagy a Rákóczi Ferenc nevéhez fűződő függetlenségi háború után, midőn a háborús veszteségek, valamint a háború végén fellépő (még a cselekményeknél is gyilkosabb) pestisjárvány okozta pusztítás, illetve a nagyarányú külföldi betelepítés nagyjából negyven százalékra szorította vissza a magyarság országos számarányát. Ugyancsak jelentékeny veszteséget okoztak a 20. századi háborúk, valamint a trianoni szerződés következményei: a repatriálások, kivándorlások, az erőszakos asszimilációra törekvő politika. Mindez csupán e században mintegy kétmillió fővel apasztotta a magyarság számát a Kárpát-medencében. Következésképp ismét csökkent a magyarság közép-európai számaránya, és a magyar nyelv a térségben erősen visszaszorult. 1918-tól máig, azaz kilencven esztendő leforgása alatt a románok és a szlovákok lélekszáma több mint kétszeresére nőtt, miközben a magyarság lélekszáma kevesebb mint egyhar- madával emelkedett. Ha a magyar anyanyelvűek száma ugyanolyan mértékben növekedett volna, mint a szomszédoké (az utódállamok többségi
