Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Fried István: A magyar és közép-európai polgár (esszé)
Fried István A magyar és közép-európai polgár* (Márai Sándor munkássága 1990—1945 között) „Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél a földre. Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a »túl«, ez a »sok« adott rangot és értelmet az életednek? Nem érzed, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki a feladatot a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod, hogy élj és elfáradjál.” A 43 esztendős szerző azt a polgári etikát fogalmazza esszégyűjteménybe, színműbe, regénybe, amely a magyar és általában a közép-európai (kisvárosok látszólag idealizált, valójában életformaként funkcionáló létezési lehetőségeit szembesíti a XX. század uralkodó eszméivel. Márai Sándor önéletrajzi jellegű alkotásai, mindenekelőtt az 1934/35-ben megjelentetett Egy polgár vallomásai, egyfelől a századfordulós modernség polgár-művész dichotómiá- ját regényesítik, másfelől a közép-európai lehetetlenségek és elmaradottságok közepette is a szubjektum veszélyeztetettségének tudatosításával hangsúlyozzák a nyelv problematikus voltát. Annál is inkább, mert kisvárosi, kassai gyermekkora meglepő hasonlóságokat mutat Miroslav Krleza „agramerstvo”- élményével; s ha a horvát író a magyar katonaiskolában tapasztaltakat nevezi meg nevelődési regénye fontos állomásaiként, Márai Sándornak német és olasz sikert aratott regénye, A gyertyák csonkig égnek (1942) egyszerre tanúsítja a korszakhatárra érés tapasztalatát, benne a két főszereplő bécsi katonaiskola-él- ményével, valamint a menthetetlen személyiségnek a nyelvválsággal megjelenített kísérletét, amely a múlt rekonstruálása iránti kételkedésben is megjelenik. Márainak ez az igen sikeres regénye tematikailag Musil iskolaregényével érintkezik, míg a Monarchia-felidézésben Joseph Rothtal vethető egybe, hogy a regényalkotás meghatározó vonásainak tekintetében továbbgondolja azt az ironikus eljárási módot, amely közel viszi Thomas Mann polgárlátomásához. Itt jegyzem meg, hogy írónk legalább kétfelől gondolt vissza a századfordulós európai szellemi mozgalmakra, szintén Miroslav Krlezához hasonlóan. Korai műveinek, kisprózájának, verseinek egy része az expresszionizmus ihletéséről tanúskodik, hogy 1930-ra már elutasítsa az avantgárd nyelvbontását és nyelvépítését. Az expresszionista kísérletekkel párhuzamosan azonban elsősorban az osztrák századforduló és a Monarchia német nyelvű irodalma foglalkoztatja, 1920-ban Schnitzler egyfelvonásosait
