Irodalmi Szemle, 2002

2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Antalík József versei (Őszi dal, Titok, Tovább innen)

Antalík József* versei

Őszi dal

Helyemet már Nem találom.

Elmegyek, bár Cseng még dalom.

Nincsen jövő,

Csak múlt, jelen.

Röppen idő,

Elszáll velem.

Ne fájjék csak,

Gyűlölt halál,

Midőn lecsap És továbbáll.

Lélekharang,

Dal, altató,

Utolsó hang,

Búcsúztató.

Titok

Emberekkel együtt halnak, Isteneik, hogyha vannak.

Ha a lélek halhatatlan, Megmaradnak változatlan.

Kérdés csak az, tovább él-e, Elillanó gyarló lélek?

Ha a választ halál rejti, Ember titkát meg nem fejti.