Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: A szonettkoszorútól a vizuális költészetig a határon túli magyar irodalomban (esszé)
Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván egyik versciklusa a „Körömversek ” címet viseli. Az erdélyi költő a műfaj magyarázatát Kosztolányi Dezsőre hivatkozva adja meg. aki szerint nincs mentség: ha nincs mire írni, írj a körmödre! A ciklus kezdőverse erre utal: „Itt a körömvers ideje Kosztolányi! Körömszakadtig. ” Mondolatok, Maforizmák, Maxiómák — András Sándor, Balázs Tibor, Mózsi Ferenc komoly nyelvi játékai a nyelv és gondolat gyökereinek kutatását rejtik. De a próza területén kalandozva is felfedezhetünk hasonló változásokat. A rájuk adott válaszok sokféleségéből a magyar irodalom palettájának gazdag színei csillannak fel. A kiindulás persze Örkény az egyperceseivel és a groteszk. Balázs Attila az ájnekálájne sorozatban megkísérelte félpercesekbe sűrítem saját abszurd élményeit, bár a Mester utolérésére kevés esélyt ad magának: „A félpercesek tömény abszurdjával Örkény mindenképp a Nagy Mesterek közé tartozik. Nagyon szeretem a műveit, s ha csavarintok picit a gondolatomon, akkor azt mondom, hogy Örkény ezzel együtt a legnagyobb, legtömörebben fogalmazni tudó realista írók sorába tartozik. Egy-egy »percesébe« esetenként egész becketti dráma sűrűsödik.” ( Várnak a kapuk 74) Gittái István prózai miniatűrjei már születésük körülményeiben is különösek, hiszen egyik „ írói tréfája ' segítette őket a világra. Barabás Eszter álnéven úgynevezett „araszosokat” küldött be saját lapjának, ahol kollégái ráharaptak a küldeményre: „felfedeztek egy ifjú tehetséget”. Majd leleplezte magát, és önálló kötetben is megjelentette a kis írásokat. Már a kötet címe — kötéltolás — is elárulja, hogy épp olyan fordított látásmóddal figyeli a világot, mint a Mester. Hogy hogyan sikerült mégis valami mást adni, erről szóljon a szerző maga: „Örkényt már a ’70-es, ’80-as években olvastam, jól ismertem. Arra azonban vigyáztam, s volt annyi önbecsülésem, hogy ne utánozzam. Már eleve az egyperces-t is araszossá kereszteltem át, de volt, aki cseprintés-nek nevezte. Örkénynél nagyon fontos az exponálás, nálam nem. Az én miniatűr történeteim meseszerűek. Tapasztaltam, hogy az embereknek ma is szükségük van mesékre. Ebben akorban, amelyben élünk, nincs idő tíz-húsz oldalas novellákra, elbeszélő költeményekre, de egy-egy rövid történetet szívesen elolvasnak az emberek. (...) Ebben a kötetben minden írás egy kicsit valóságfölötti, mint a mesében. (Várnak a kapuk 220) Báthori Csaba Egymásodpercesek című kis kötete első látásra aforizma- gyűjteménynek tűnik. És bár a 106 másodperc mindegyike gondolati töltésű, mégis gyanút fog az olvasó — tudata alatt Örkény Egyperceseivel —, hogy talán több ez, mint szellemes gondolattöredékek gyűjteménye. Az író így vall a kötet létrejöttének körülményeiről: „A szándékom nem az volt, hogy aforizmagyűjteményt írjak, hanem először is egy sajtóhiba nélküli könyvet szerettem volna létrehozni. Ez sajnos nem sikerült. Minden oldalon egyetlenegy mondat van, az oldal többi része fehér, ennek magyarázatát a 102. másodperc megadja: »A fekete a fehérben gyökerezik«. Tehát a fehérség is hozzátartozik a szövegtesthez. Más hatásmechanizmusra épül egy olyanfajta kötet, ahol egy versszöveg ömlesztve van — gondoljunk Pilinszky összegyűjtött verseire, szembeállítva az első kiadású kötetekkel, ahol minden négysoros