Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - ILLYÉS GYULA ÉLETMŰVE A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN (Tolvaj Bertalan: Dőlt bitorla, Rákos Péter: Illyés Gyula lírájáról, Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom, Tőzsér Árpád: Stósz, 1965. május, Emil Boleslav Lukáč: Találkozásaink, Zalabai Zsigmond: a tárgyilagos indulat költője, Fónod Zoltán: Hittel, hűséggel, Bodnár Gyula: Találkozások a költővel, Ozsvald Árpád: Illyés Gyula nyolcvanéves, Zs. Nagy Lajos: A legcáfolhatatlanabb beszéd)
Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban Illyés Gyula életműve a csehszlovákiai magyar sajtóban TOLVAJ BERTALAN Dőlt vitorla (Illyés Gyula új versei) A címadó vers teljes közlésével kezdem Illyés Gyula legújabb verskötetének bemutatását, mert hisz a címadás sohasem véletlenszerű, Illyésnél pedig különösképpen nem az. Költői pályájának egy-egy szakaszára rendkívül jellemzőek kötetcímei. Elég csak néhányra utalnom: Nehéz föld (1928), Külön világban (1939), Szembenézve (1943), Könny közt remény (1952), Kézfogások (1956), és a legújabb, a Dőlt vitorla: Recseg, a rúd, a hosszú vitorlarúd, kaszálja szinte a habot, míg a bárka — fut! Árboc s vitorla, nézd, előre mikor repül leggyőztesebben? Amikor legmélyebbre dűl! A vitorlázók egyike, a versből kiérezhetően, a költő maga. Az öregedő Adynál a hajó képzete más víziókat váltott ki, az Az utolsó hajókba már nem tudjuk odaképzelni a költőt: ...két hajó szeli még küzdve, Lesve és űzve Egymást tépett lobogókkal: a fáradt Félelem s a hetyke utálat. Illyés hajója is recseg, de korántsem „eladó” (mint Adyé), rúdja megdől, de nem törött, s nem törik, hisz épp azért repül győztesen, mert mélyre dűl. Száguldhat is, mert lobogója nem tépett, s mert evezőse (és itt Adyval rokon) az Új vizeken járó Adyval nem lett „a szürkék hegedűse”. Itt találkozik a két nagy költő szimbólumalkotó képzelete, s az élet összegező vallomásának módja is. Illyés tehát ott ül a hajóban, hatvanon túl is erőteljesen, s — ahogy azt már
