Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL (Füst Milán levele Gellért Oszkárhoz, Németh László: Illyés Gyula: Nehéz föld, József Attila: Illyés Gyulának, Babits Mihály: Illyés Gyula versben és prózában, Nemeskürty István: Petőfi unokája, Fábry Zoltán: Levél, Palotai Erzsi: Illyés körül, Schöpflin Aladár: Illyés Gyula, a költő, Keresztury Dezső: Köszöntő, Vas István: Illyés versei elé, Szabó Magda: Illyés megtörtént velem, Weöres Sándor: Illyés Gyula ravatalára)
KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓI KORTÁRSAK ILLYÉS GYULÁRÓL Füst Milán levele Gellért Oszkárhoz Részlet 1927. március 18-án Engedd meg, hogy a figyelmedbe ajánljak valakit. Illyés Gyulának a Láthatár című új lapban megjelent versei közül különösen az utóbbi oly jó benyomást tett rám, hogy az illetőnek írtam, küldje be nekem verskötetét. Verskötete nincs — néhány verset küldött, amelyek nem olyan sikerültek, mint a fent említett vers. — Leveléből azt is látom azonban, hogy az illető rendkívül tehetséges, eszes és rokonszenves ember lehet. Jólesnék, ha tudnám, hogy figyelemmel kíséritek munkásságát. (Meg fogom írni neki, hogy ezentúl nektek küldje munkáit.) — Olvasd el, légy szíves, a Láthatárnak azt a bizonyos versét — Szomorú béres a címe. (Nagyszerűen tud magyarul, s rendkívüli a kifejezőereje.) (In: Gellért Oszkár: Egy író élete a Nyugat szerkesztőségében. Bp. 1962. Gondolat) NÉMETH LÁSZLÓ Illyés Gyula: Nehéz föld A versek tartalmát elfelejtem, ritmusukat kimossák újabb ritmusok, de van valami túl tartalmon és zenén, amit nem lehet elfelejteni. Mit jelent a költőnek a vers? Miféle szervezeti igény áll szó és lejtés mögött? Mely gyógyíthatatlan kényszer ismételteti meg a szertartást, melyben önmagát ünnepli? Túlzás-e versösztönről beszélni? Lényünk mélyiről fölserkent követeiét ez is, mint minden ösztönünk, visszajáró és tárgyra törő, ritmusos és élesedő. Aki megszokta, hogy a vers mögött a versösztönt keresse: a képletet látja a tüneményben, az alkatot az arcvonásban. Mondanivaló csak elkerülhetetlen eszköze, ritmus csak kényszerű mozdulata annak, ami a költőt költővé teszi. Vannak egyösztönű költők, akik mintha egy előző életből bennük feledt hangot hajszolnának. Végtelen a líra, de ők csak egy dolgot akarnak tőle. A Biblia egygyöngyös igazai ők, tiszta költők, akik előtt csak meghatódni lehet (Erdélyi, Juhász, Áprily). Másokban idővel eltolódik a versösztön, új igények és új hatások térítik ki, ahogy mágneses úton egyes sugárzások is kitéríthetők. Tóth Árpád életrajza a versösztönök alakulásának története. A Hajnali szerenád szimultán képgomolygató korszakát a világirodalomba kóstolt költő dekoratív tökéletességi igénye váltja föl s halál előtt: a csalódott
