Irodalmi Szemle, 2002

2002/12 - MARGÓ - Koncsol László: Nagy János színházi domborművének avatása

Nagy János színházi domborművének avatása

(Révkomárom, 2002. X. 11.)

Szakadékos útjainkon olykor, ritkán derűs, pázsitos helyekre is elérünk.- Ilyen ez a pont Révkomáromban, a Jókai Színház kőépületének kapuja előtt, amikor az intézmény ötvenedik születésnapján, a jubileumi ünnep nyitóaktusaként Nagy János homlokzati domborművét készülünk fölavatni.

Többszörös ünnep ez így nekünk, de nemcsak az összes egybegyűlteké, hanem — ha szabad erre egy-két mondatban kitérnem — a mienk, kettőnké is, Nagy Jánossal, korunk egyik legkiválóbb magyar szobrászával. A komáromi magyar színház ötvenéves lett. Nevét ugyan megváltoztatta, ma nem Magyar Területi Színház, hanem Jókai Mór Színház, de ugyanaz, ami volt, a szlovákiai magyarság első számú drámai színpada, kőszínház, mely ötven éve az egyetemes emberi kultúra magyar katedrálisának erős támpilléreként szolgál. Egy ötvenéves kisebbségi intézmény léte a világnak ebben a sűrűn töredező- repedező-szakadozó földrajzi szeletében nem mindennapos tünemény; tisztelet és becsület mindazoknak a külső és belső erőknek, amelyek a színház eddigi útját egyengették, s a nem mindig sima úton megtartották: jó, emberi, emelkedett, közép-európai és európai ügyet szolgáltak vele. Szophoklészt, Arisztophanészt, Shakespeare-1, Moliére-t, Steinbecket — a világkultúrát szolgálták. A másik, ami fölér egy csodával, hogy Nagy Jánossal együtt még élünk, s hogy dolgozunk; manapság ez sem egészen megszokott tünemény. A harmadik mozzanat, amely számunkra ezt az ünnepet különlegessé avatja, hogy ötven esztendeje Nagy Jánossal, révkomáromi gimnáziumi osztály- és padtársammal együtt ültünk be a MATESZ első, bemutatkozó előadására, s lám, most, ki hitte volna, egy fél század múltán együtt próbáljuk színezni-gazdagí- tani a színház életét. János akkor tizennyolc éves volt, s Harmos mestertől vett rajzleckéket, s Nádor utcai albérletemtől nem állt messze a Katolikus Legényegylet épülete, amelyben a színház ideiglenes szállást kapott, Jánosnak viszont, ha drámát akart látni, még könnyebb dolga volt, mert csak a szomszédból, szüleinek földszintes házából kellett átfordulnia a MATESZ kapualjába, a Szentpéteri Aranka, Turner Zsigmond, Kiss Lajos, Gyurkovics Mihály, a gitáros Tarics János, a rendező Fellegi Ádám, Stefan Műnk, Martin Gregor teremtette színházi atmoszférába. (Bocsássanak meg, akiket nem említettem.) Én még gyönge másfél évig látogattam a színházi előadásokat, az egyetem Pozsonyba szólított, de a MATESZ az énekes Csík Jánossal, az ökölvívó Tormával, a hajógyárral és az Erzsébet-szigettel, a kikötővel és a

Margó