Irodalmi Szemle, 2001

2001/3 - Dénes György versei (Oldozz föl, végzet!; A kétezredik esztendő körül; Kettős álomban; Nem csodálkozom már; Kibélelem e szörnyű árvaságot; Sanda tanács; Ilyenkor, éjjel; Tavaszelő; A jóság köntösében; a test még él; Tavasz, virágzó ágak

Dénes György versei

Oldozz föl, végzet!

Amit olvasok nem hevít, őrzöm a betűk csendjeit, s mi a szavakon túl üzen: az egész életet szüzén.

Minden fogalom mást mutat, ha rétegein át kutat a lélek és az értelem; lehet fényes vagy fénytelen.

Oldozz föl, végzet, hogyha tudsz, úgy is, ha igazat hazudsz!

Tölts vérembe egy kis erőt az utolsó lépés előtt!

Mért gyönyörű, ha kárhozat szítani foszló lángokat?

Mi az a kis életszelet, mit megtart az emlékezet?

A kétezredik esztendő körül

Koronként megörökítendő: a Föld, az Ember és a Bendő.

Földtekénk alig bír forogni, annyi embert kell fuvarozni.

Hatmilliárd száj. Q de szörnyű! Ennyinek szociális ernyő?

Nyugatra lökődnek a népek Ázsiából. Ez a végítélet.