Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - Dénes György versei (Oldozz föl, végzet!; A kétezredik esztendő körül; Kettős álomban; Nem csodálkozom már; Kibélelem e szörnyű árvaságot; Sanda tanács; Ilyenkor, éjjel; Tavaszelő; A jóság köntösében; a test még él; Tavasz, virágzó ágak
Dénes György versei Az üres gyomor milliárdnyi. Aranyborjú! Elébük állj ki! Osszd szét nekik, ha van még erőd, pusztulás előtt, a betevőt! Vagy kaszálja le nyájuk az éhség? Ők páriák. Tiéd a felelősség! Kettős álomban Álmomban elszunnyadtam, s kettős álmomban idegen nap fénylett, gőzölgő, kondor őstenyészet csendje sodort, homály ló erdők rémisztettek, mocsárba süppedt szálfaóriások, göcsörtös ágak tekergődztek, s megbújtak rothadó, ínyvörös gyümölcsök. S én, kitaszított, árva lélek, véresre mart mellel, zavartan lihegtem fülleteg avarban, hálójában a roppant élet delejének, a rám acsargó szörnyek hónában, egy szál ember, kit elkergettek az Édenből, s nem részesülhet kegyelemben. Nem csodálkozom már Miért csodálkoznám én már a világon? Amit egykor láttam, ma is tisztán látom. Volt dolgom ordassal, ártatlan bolonddal, aki nap nap mellett eljátszott egy gombbal. Láttam disznófalkát dágványban heverni, alamizsnán tengő koldust félrenyelni.
