Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Hudák Katalin versei (szabadul a lélek, hazafelé, életfogytiglan gyász, találkozás után, Halott csók)
Huclák Katalin versei szabadul a lélek ülök a színtelen fény gyűrűjében lecsukom a szemem, s a ragyogást magaménak érzem, tudom, nyakamról leszakadt minden értékemet rejtő nyakékem. s hirtelen a megkopott perc rugói kipattannak az időből, mozdulatlanná dermed a lét, csak én mozdulok: keresem szétgurult gyöngyeim fénytelen színét. nincs, nincs már semmim, csak annyi, hogy az időszerűtlent megvallani merem, s ettől szétporlik a káosz, beismerem: félelmeim odaszegezem a keresztfához, meghalnak, s velük a kitalált ál-félistenek. gyűrűt képezve körém ülnek a fénytelen színek, de nem beszélnek, már nem érintenek. hazafelé hazamegyek — úgy érzem, szemem elől elrohannak a fák, nyakamon érzem a mögöttem ülő utas pillantását: a perc nyugalma tapintható.
