Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - Hudák Katalin versei (szabadul a lélek, hazafelé, életfogytiglan gyász, találkozás után, Halott csók)

I ludák Katalin versei

az ablaküvegen megtörik a fény

az őszi, kevertkék pillantású,

ölembe fenyegető levelet dob,

s a rémület felüti fejét szívemben,

mint egy magas, eget kémlelő villanyoszlop,

melyet drótok, huzalok fojtogatnak,

s mely korhadt faanyagát védi

hirtelen gyilkoló villámok haragja ellen.

közeledünk, az ég alján karnevál zúg: fordos ruhájú kövér légszellemek tánca marja véresre az égboltot, nyakamat nem zaklatják már szúrós szemek

— a szívemben ágaskodó villanyoszlop pedig kettétörött azalatt, míg kipréseltem magam a buszból a tolakodó tömeg között.

életfogytiglan gyász

minden sóhajtásom elé bölcsőt állíthatnál, s könnyeimmel engem is álomba ringathatnál

ajtót nyithatnánk nyári tiszta hajnalok előtt, s gyöngyöző narmatcseppekkel díszíthetnénk minden temetőt

megpaskolhatnád sokszor nyugtalan fejem, ha élnél, ha ismernél, ha itt lennél velem...