Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Hudák Katalin versei (szabadul a lélek, hazafelé, életfogytiglan gyász, találkozás után, Halott csók)
Hudák Katalin versei találkozás után ülök a sötétben és bonbont vacsorázom, körülleng tiltott ölelésed ülata. az édes íz marja a bensőm, szemed kékjétől úgy fázom. csak képzelődöm, vagy tényleg félnem kell? nem ezt ígérték a pijxicsok a réten, inkább valami álomszerű fikciót- szerelmet, vagy effélét ígértek. lefekszem végre, megnyugszik bennem a kavargó friss emlék, az álom sokat ígérőn hívogat, a júniusi éjbe kutyaüvöltés hatol, ölelésed illata olyan hamisan simogat Halott csók csókodtól nedves lett a szám. várom, hogy elköszönj, aj tócsa\pódás: a hideg nyálat gyorsan letörlöm, s a helyét, mely zsibongva tapad hozzám, émelyít, lüktet bennem a félpillanat emléke, a vágy, kéj... a te kéjed, érzem, hogy pusztul bennem tekintélyed. pedig ártatlan vágy, valami rajongásfele hoz felém tisztának érzed — jogosnak — az érintést, de nemet intek —újra —
