Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - Polgár Anikó: Csengeri „magyar dolmányba” öltöztetett Catullusa (tanulmány)
Polgár Anikó Elfulladok, ereimet Égő tűz-ár futja át A fülem zúg és szememre Éj borítja fátyolát. Hús veríték gűöngyöz’ végig, Lélegzetem elakad ... Elsápadok, megreszketek: Ó, megöl e pillanat!” A Catulllus-vers 4. versszakát Csengeri elhagyta, azzal a megjegyzéssel, hogy az semmi esetre nem oda való16, s a befejezést ehelyett Szapphó versének fennmaradt részletéből merítette. Ez a változtatás azt sugallja, hogy Csengeri Catullus 51. Carmenét csupán a Szapphó-vers leképezéseként olvasta, s fordításával teljesen elfojtotta a két vers közti termékeny párbeszédet. Egy másik dialógus lehetőségét, mely Catullus verse és a Csengeri fordítása által felidézett irodalmi hagyomány, a 19. századi népies költészet között nyílhatna meg, a vers közhelyszersűége és stílusbeli önállótlansága vonja kétségbe. Az 1901-ben megjelent kötet az 51. carmen formahű fordítását tartalmazza, ezúttal Sappho után. címmel17. Az új vers közvetlen előképének azonban már nem Szapphó, hanem Catullus költeményét tekinthetjük. Csengeri ezúttal a negyedik, Otium, Catulle... kezdetű versszakot is lefordította, s most nem maradt el Lesbia név szerinti említése sem a második versszakban. Míg a Sapphóból. c. vers csupán paratextusai alapján (megjelenési helye, címe) köthető az antikvitáshoz, verselése, stílusa és mondandója azonban a petőfies- kedők lírájához köti, addig a Sapphó után. c. Csengeri-fordítás egy sajátos antikvitásképet tükröz. Az antik isteneket a boldog jelzővel látja el, az aranykor ideális képzetét idézve fel ezzel, a kedvessel való újra és újra (identidem) ismétlődő találkozásokat pedig az örökké tartó szerelem romantikus megmásít- hatatlanságára cseréli: „lile mi pár esse deo videtur, lile, si fás est, superare divos, Qui sedens adversus identidem te Spectat et audit...18 „Boldog az, mint isten az én szememben, S boldogabb is, ha szabad így beszélni, A ki szemtől-szembe te véled ülve Láthat örökké.” (65. old.) A latin szöveg fölénye Csengerinek ebben a fordításában nemcsak a szapphói versszak szabályainak pontos betartását1?, hanem a vers tartalmi üzenetének versszakonkénti leképezését is eredményezi. Bár a költőiség semmiképpen sem a formahűség vagy a forrásszöveghez való ragaszkodás
