Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - Polgár Anikó: Csengeri „magyar dolmányba” öltöztetett Catullusa (tanulmány)
Csengeri „magyar dolmányba” öltöztetett Catullusa egyértelműen kedvező fogadtatásnak, valamint volt tanára, Ponori Thewrewk Emil időközben megjelent8 formahű Catullus-fordításainak hatására módosította Csengeri a korábbi fordítói nézeteit. Ezeket a megváltozott nézeteket tükrözi az 1880-as Catullus-kötet bővített és átdolgozott változata, mely 1901-ben jelent meg.9 Ez Catullus összes verseinek első magyar fordítása. Az 1880-ban megjelent kötet Catullus 116 ránk maradt verse közül 83-at tartalmaz. A versek sorrendjét illetően Csengeri fordításaival egy saját kronológiai rendszert próbált felállítani, mely csak részben követi Schwabe összeállítását.10 Csengeri ugyanis, ahogy ez a kötet előtanulmányából kiderül, elvetette a hírhedt Clodiának Lesbiával való azonosságát, melyre Schwabe kronológiai rendszere épül: „Az a szempont, mellyel a Schwabe kimutatta eredményt módosítanunk lehet és kell, már nem a történeti, hanem a lélektani. Ezen alapszik összeállításom, mely kifogástalanságra számot egyáltalában nem tart. Célom volt a költeményekből magokból kiindúlva egy valószínű sorrendet nyújtani, hogy a laikusnak könnyebb legyen az áttekintés s a megértés.”11 Formai tekintetben a kötet egyik verse sem követi a forrrásszöve- get: Catullus itt teljesen „magyar köntösben”12 szólal meg, ütemhangsúlyos, rímes versszakokban. Csengeri fordításának több mint húsz évvel később, 1901-ben megjelent újabb változata a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére készült. Az új, kétnyelvű kiadás nemcsak az előző kötetből kimaradt versek fordításaival bővült, hanem a fordító megváltozott szemléletét is tükrözi: „Egyúttal azonban szigorú önbírálatot tartva csakhamar átláttam, hogy mai fordításom nem lehet a réginek egyszerű lenyomata. Éreztem, hogy a formára nézve szigorúbb törvényeket kell magam elé tűznöm.”13 Ez persze nem jelenti azt, hogy Csengeri új fordítása teljes egészében formahű: az eredeti formát ugyanis csak azokban az esetekben tartja meg, ahol szerinte nem érződik, hogy „az idegen forma nyűg volna” a fordítónak, s ahol az idomértékes forma „a modern olvasó által is élvezhető.”14 Az 1880-as kötetet tehát a fordítói elvek homogenitása és a válogatás szubjektivitása, az 1901-es kötetet pedig a fordítói elvek heterogenitása és egy teljes Catullus-kép megrajzolása jellemzi. A két kötet közti különbséget érzékletesen domborítja ki az 51. carmen két fordításváltozata. Az 1880-as kötetben Sapphóból. címmel közölt vers15 tulajdonképpen a petőfieskedők stílusában megírt átköltésnek tekinthető: „Oly boldog az, mint egy isten S még boldogabb, ha lehet, A ki veled szemben ülve Látja ezt a szép szemet. Hallja édes nevetésed, Mely eszemtől megrabol. Mihelyt látlak, ajkimon át Egy árva szó sem hatol.
