Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Török Elemér versei (Tűnődés szülőföldről, hazáról 2001-ben, Hányszor vitt utam innen reménykedve..., Semmi sem örök, Kertünk alatt őszi csendben..., Szép álom is szertefoszlik..., Versek, zsoltárok...
Török Elemér versei Már magam sem tudom igazán... Bárkám a Kárpátok tetején?... Tenyérnyi kis hazám?... Hiába bujkálok szabadon, ősi Pozsonyomban, s keresem helyem... hazám... Nekem ott csak otthonom van... Istenem, ha lenne nekem is egy igazi hazám... Templomod minden harangjával: világgá kongatnám... Hányszor vitt utam innen reménykedve... Grendel Lajosnak, barátsággal Kertem alatt az ősz újra lesben áll, a Ticéről rigó búcsúfüttye száll, kamasz szellő emelintget lombszoknyát, ködbáránynak friss avar a puha ágy... Hányszor vitt utam innen reménykedve, konok daccal széllel s a sorssal szembe... Hittem, rám egyszer még nagy szerencse vár, hogy az is csak álom volt?... Tudom ma már. Búsongjak bánatán a múló nyárnak, mikor engem másféle gondok báninak? Mondják: Olyan vagy, mint a vándorlegény, afféle égből pottyant idegen lény... Pedig anyám titokban azt remélte: én leszek majd a falum híressége... S lettem árván a sors űzött lelence, mit bánom én, ki mit vet szememre... Ha majd síromon csak száraz fü zizeg, s tán nem jutok eszébe már senkinek, megeshet az is, hogy itt semmi se lesz, de versem még őrzi e nevet: Lelesz...
