Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Török Elemér versei (Tűnődés szülőföldről, hazáról 2001-ben, Hányszor vitt utam innen reménykedve..., Semmi sem örök, Kertünk alatt őszi csendben..., Szép álom is szertefoszlik..., Versek, zsoltárok...
Ahol én is örök hazára leltem, s megbékélhet végre lázongó lelkem... Nem éltem hát hiába, bármi jöjjön: fáj tőle most is némán elköszönnöm... Semmi sem örök Kopasz Gyulának Hát itt vagyok újra a Pusztaréten, ahol annyi szép álmot szőttem régen. Aranyszekerén a nyár már messze fut, távol az ősz mély hangú kürtje búg. Izzón pipacsló galagonyabokrok felett az ég gondterhelt, komor homlok. Csupa ordas fellegek martaléka, nem villantja arcát a nap csak néha. Éterin lebegő varjak szárnyai, mintha tűzpernyéket látnék szállá ni. November marka dérverte virágot szorongat, csak kopár mezőket látok. Már egyre több szépség hajtja le fejét, úgy érzem, mintha senki földjén lennék. Nem idézi tűnt nyaraim fényeit szinte semmi, bármerre is nézek itt. A fákon csak pár száraz levél zörög: így múlik el minden — semmi sem örök... Kertünk alatt őszi csendben... 1 Kertünk alatt kóró zörög, száraz levél hull a földre, vége megint valaminek, most múlik el mindörökre... Török Elemér versei
