Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Török Elemér versei (Tűnődés szülőföldről, hazáról 2001-ben, Hányszor vitt utam innen reménykedve..., Semmi sem örök, Kertünk alatt őszi csendben..., Szép álom is szertefoszlik..., Versek, zsoltárok...
Török Elemér versei Tűnődés szülőföldről, hazáról 2001-ben Mottó: „A kisebbségi lét természetellenes állapot, kisebbségben nem lehet emberhez méltó életet élni.” Bence Lajos, Népújság, Lendva 2001. Neki ajánlom versem. Még lilán homály ló, könnyű pára száll a táj felett... A harmatos fűben egy gólyapár, lopva lépeget... Kihunyt csillagokat gereblyél az égről a hajnal... Épp csak ébredező mezőt csalogány köszönt dallal... llát én, kiről és vajon, miről daloljak most bátran, ebben a halottas, gyertyalángú, különös nyárban?... Bár, keserűséges panaszra volna ezer okom... Komor homlokomat, mégse emiatt ráncolom... Villámsújtott öreg nyárfámon varjúhad károgat... Hogy ne hallhassam a vészjósló, mélygyászos hangokat: Zsibbadt tenyeremmel erősen befogom fülemet, fáj így látnom újra fényre szomjas szülőföldemet... De kim, s mi ő nekem?!...
