Irodalmi Szemle, 2001

2001/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szakolczay Lajos: Kányádi vers-albumok

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

átutazónak, emigránsnak, azaz idegennek, hazátlannak, magányosnak a nagyvilágban’’.

Vitatkozni is lehet(ne) persze Bíró Zoltán némely állításával, véleményével, hangsúlyával. Csak jelzésként utalunk egyikére-másikára. Az Ady-revíziót elindító Kosztolányi-cikk megítélésünk szerint több és más, mint „otromba, kicsinyes, féltékeny támadás”; tehát érdemben kellene megvizsgálni, vajon nem volt-e némi igazság abban, ahogyan Kosztolányi az Ady-verselés bizonyos modorosságait szóvá tette. Továbbá: jelezni kellett volna, hogy Illyés oroszországi útijegyzete egyértelműen elfogult, nem a tényleges valóságot tükrözte. Illyésnél maradva: erősen problematikus a Fáklyaláng besorolása a „Kegyenc típusú drámák közé; minthogy az illyési „plebejus forradalmiság’’ ebben a művében is ellene fordult mind a reális történelmi szituációnak, mind pedig az esztétikai érték hiánytalan érvényesülésének. Közismert, hogy Veres Péter regényfolyama, A Balogh család története regénypoétikái szempontból mindig problematikus műnek számított, de talán — mint a század egyik legszebb, legvonzóbb nagyregénye — mégis több figyelmet, alaposabb méltatást érdemelt volna.

Nem soroljuk tovább a teljes mű szempontjából csak részleges érvényű ellenvetéseinket. Megállapítjuk viszont, hogy a Két nemzedék, Bíró Zoltán személyes látomása a 20. század első kétharmadának magyar irodalmáról jó véleménnyel fogadható és az olvasóban valódi szellemi nyomokat hagyó, értékes szakmunka. Továbbá: áramló gondolatai és szép nyelvezete miatt igazán szeretni való könyv. (Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2001)

(Kortárs, 2001. 10. sz.)

Szakolczay Lajos

Kányádi vers-albumok

kolozsvári költő 1968-as verseskötete, a Függőleges lovak — címlapján Román Viktor modern szobrával, s nemkülönben a neki ajánlott, címadó vers egyetemessé emelt fájfalomhangulatával — fontos szerepet játszik a poéta életművében. Kányádi kések között született rettenete (Kérdések) középpontban a szétrobbant szemgolyóval, a történelem és a személyes drámája révén neki kiszolgáltatott ember kegyetlen összefonódásáról ad döbbenetes látleletet. A népköltészet és a ballada természeti képeire, egy csöppet sem megvetendő ringására épülő korábbi vers — megperdülvén — a törések, szakadások nyomán most már a kétségbe esett (kiúttalan?) ember vívódásait is magában foglalja. A mérhetetlen szenvedést, amit a kivert eb sorsa éppúgy szimbolizál (Kóbor kutya), mint a történelem és társadalom által meggyötört édesapa kálváriája (El-elcsukló ének,) . És akkor még nem is említettem a gyerekkori félelmekből — félelmektől — induló Fától fáig, eme remek antológiadarab, sorról sorra riasztóbbá váló semmi-érzetét, amit csak megerősít az egzisztencializmus egyik atyjának, Albert Camus-nak ajánlott Palackposta önfeladó (vagy talán a fuldoklót hitében megerősítő) alámerülése.

A Függőleges lovak összetett, az életpálya korábbi darabjainál sokkal