Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)
Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában alantas politikai szándékok kiszolgálói lehetnek. Az írók többsége Magyarországon is várakozással, illúziókkal fogadta a háború utáni politikai és társadalmi változásokat, az „esztetizáló modernség” igényéről (Király István meghatározása), tehát az „izmusok” együttéléséről azonban nem mondtak le. Jelen volt ez az igény akkor is, amikor az ötvenes évek elején akárcsak nálunk, ott is (a Rákosi-ódák mellett) a Sztálin-kantáták születtek. A legfőbb gondot talán nem is az a politikai „elkötelezettség” („az 1948 után szocialista szellemben megújult csehszlovákiai magyar irodalom”) okozta, mely a „hála és a hűség” énekeit, prózába ömlő „semmiségeit” a világra hozta, hanem az az igénytelenség, ahogy őket „gyártották”, s az a naivitás, ahogy ezeket a „műveket” egyesek fogadták. Turczel Lajos írta ezekről az évekről annak idején, hogy: „A világnézetileg egyöntetű megújulásban persze közrejátszott irodalmunk számszerű kicsisége, az írók csekély száma is:, de főképp az a tény, hogy ez a kis csoportot jelentő irodalom majdnem kivétel nélkül (a lírában száz százalékban) közvetlenül a népből jött új emberekből vagy olyan régi írókból tevődött össze, akiket a népi demokrácia és a szocializmus az irodalmi mellőzöttségből, a perifériáról emelt be az irodalmi megbecsültségbe...’*4“) Csanda Sándor így emlékezett ezekre az évekre „Az újjászülető irodalom a sematikusan értelmezett szocialista realizmus jegyében indult, az irodalmat teljesen alárendelte az aktuális kérdéseknek: elsősorban azt várta tőle, hogy segítsen pl. a mezőgazdaság kollektivizálásában, a burzsoá ideológia elleni harcban, a dolgozók átnevelésében stb.” Csanda visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a Szlovákiai írók Szövetsége mellett megalakult magyar munkaközösség (1951, később szekció) is rendszeresen foglalkozott a megjelent kötetekkel. A /elszabadult csehszlovákiai magyar költészet első büszkeségeként” értékelték Dénes György: Magra vár a föld című verseskötetét, a költő hibájaként rótták azonban fel, hogy „csak futólag emlékezik meg a Szovjetunióról”. És bár a korabeli sajtóban 1951-ben már bírálták a sematizmust, ennek gyógymódját azonban nem a művészi igény fokozásában látták, hanem „az ideológiai képzettség elmélyítésében”/43^ (Folytatjuk) JEGYZETEK 34 Fábry Zoltán: Harmadvirágzás. In: Uő Po., 1963. 11—13. 35 Turczel Lajos: Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához. In: Uő: írás és szolgálat. Po., 1965. 247. 36 Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom fél évszázada. In: Uő: Harmadik nemzedék.Po., 1971. 937 Koncsol Lászlá A harmadvirágzás korszakai. Irodalmi Szemle, 1980. 9—10. sz.:, Uő: A csehszlovákiai magyar költészet a második világháború után. In: Nemzedékem útjain. Po., 1988. 322. 38 Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar irodalom 30 éve. Irodalmi Szemle. 1980. 6.sz. 507—526. In: Uő:Vallató idő. Po„ 1980. 148. 39 Vö.: Koncsol László: Nemzedékem útjain. 322.:, Fónod Zoltán: Gyorsmérleg. In: Uő: Körvonalak. 32. 40 Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980. Bp., 1982. 61.:, Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945—1999). I. Po., 2000. 11. 41 Pomogáts Béla: Tükör és minta. Irodalmi Szemle. 2001. 5. sz. 16—17. 42 Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődési feltételei 1945 előtt és után. In: Llő: írás és szolgálat. Po., 1965. 20. 43 Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete. In: Uő: Harmadik nemzedék, Po., 1971. 12—13.
