Irodalmi Szemle, 2001

2001/10 - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)

Fábry véleményére. Vita nélkül elfogadhatjuk irodalmunk harmadszori újraindulása kezdő dátumának”/40)

Pomogáts Béla írja egyik esszéjében, hogy irodalmunk egyszerre „tükre" és „mintája” a nemzeti életnek. „Irodalmunkat úgy kell tekintenünk tehát, mint a nemzeti tudat letéteményesét, fenntartásának legfontosabb eszközét. ...igazán tartalmas nemzeti tudat és anyanyelvi kultúra csakis a valóságos értékek szellemi birtokbavétele nyomán fejlődhet és maradhat épségben... Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy nem valamiféle nemzeti retorika teremt értéket, hanem az igazi érték hozza létre a nemzeti kultúra karakterét, s alapozza meg a nemzeti tudatot... Az irodalom — és különösen a magyar irodalom — ugyakkor sohasem egyszerűen a gondolat és a szó művészete, hanem intézmény is: a nemzet szellemi létének intézménye.Ezt a mintát és ezt a tükröt követik a kisebbségi magyar irodalmak is, anélkül persze, hogy a korszerűségről (tartalmi és formai téren) lemondanának.

A tárgyszerű viták, nézetek és véleménykülönbségek (ezek napjainkban nyomvonalaikban sincsenek jelen az irodalmi életben!) segíthetnék a kisebbségi magyar írókat abban, hogy az új évezredben is megfeleljenek a kihívásoknak. Mert bárhogy alakul is az irodalom jövője, a kisebbségi sorsot meg lehet tagadni, de nem lehet belőle „kivonulni”. Ennek stigmái, mint Krisztus sebhelyei, egy életre szólóan megmaradnak.

Amikor irodalmunk letűnt évtizedeinek értelmezését kíséreljük meg, nemcsak a kényszer vezet bennünket, hogy az irodalomtörténetet nem az irodalomtörténészek írják, hanem „a mindenkori élő irodalom maga”, a kísérlet során feltétlenül szembesülnünk kell azzal a kikerülhetetlen ténnyel is, hogy a különböző korszakokban keletkezett műveket kell esztétikai-nyelvi-poétikai szempontból megvizsgálni. Ez azt is jelenti, hogy (a könnyebb tájékozódás érdekében) azokat a koordinátákat is ki kell jelölnünk, melyek a vizsgálódást (az esztétikai-nyelvi-poétikai jegyek hasonlósága alapján) megkönnyítik. Az irodalomtörténeti és -elméleti szempontok változása miatt ez egyáltalán nem könnyű feladat. Nem teszi könnyebbé a kérdést az sem, hogy a korábbi év.ekben egyfajta gyakorlat e téren már kialakult anélkül, hogy az irodalmi folyamatok beható vizsgálatára sor került volna. Jobbára általánossá vált az a szemlélet, mely a kisebbségi irodalom korszakait jelentősebb irodalmi antológiákhoz köti. Ez a gyakorlat nem feltétlenül követhető, hisz az irodalmi irányzatok, műhelyek és iskolák legfeljebb általános jegyeikben hasonlítanak, minden más vonatkozásban — az alkotó munka természetes igényei szerint — eltérőek, akár a felismerhetetlenségig differenciáltak lehetnek.

A magunk részéről az elmúlt ötven év irodalmát négy korszakra osztva vizsgáljuk. Ezek a következők:

a) Az ellentmondások korszaka C1948—1957):,

b) Útkeresés — a klasszikus és modern örökség útján (1958—1969):,

c) „Új érzékenység”— avantgárd és poszt modern kísérletek (1970—1990):,

d) Korforduló (irodalmunk 1990 után).

Magyar irodakim Cseh/Szlovákiában