Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Paul Badde: Zvi Kolitz (beszélgetés)
Zvi Kolitz első sugaráig, míg ez a valaki meg nem szólalt: »Eressz! Téged ezentúl nem Jákobnak, hanem Izraelnek neveznek, mert tusakodtál Istennel és te győztél.« Ez a küzdelem, úgy éreztem, új tetőponthoz ért, új értelmezést nyert a varsói gettóban. Jákob tudta, hogy nincs esélye. Miért küzdött ővele mégis? Tulajdonképpen képtelenség.” Feláll, karját összefonja, és elfordul. Hogy dollárban vagy argentin pesóban fizettek-e annak idején a Joszl Rakoverért, és hogy mennyit, már nem emlékszik. Az írás 1946. szeptember 25-én jelent meg, John Kippurra — „A Di Yidishe Tsaytung felkérésére írta Zvi Kolitz”, szólt a főcím. Október 16-án, néhány nappal később Nürnbergben felakasztottak tíz náci háborús bűnöst. Megvan még ez a Buenos Aires-i lap? „Hogyne, természetesen, meg kell, hogy legyen valahol. Majd odaadom, mielőtt elmegy.” És mi történt ezután? „Nos, megindító volt a visszajelzés, és azt gondoltam: ennyi. Egy évvel később megjelent New Yorkban angol fordításban, egyr antológiában, amely hamarosan elfogyott, és ezzel vége is lett az egésznek.” Távolról sem volt vége. Az viszont mindenképpen igaz, hogy Zvi Kolitz élete ettől kezdve két szálon kezdett futni: az egyik a személyes élettörténet, a másik a Joszl Rakover karriertörténete — „a történet története”, egy darabka krimi. A szöveg, ahogy egy palackba zárt üzenet szokott, útnak indult a világ tengerein. Pirandello darabjától eltérően, ahol hat szerep keres egy szerzőt, ebben az esetben a mű mintha lerázni próbálná magáról alkotóját. Paradox módon Zvi Kolitz életét könnyebb felvázolni, mint agyszüleménye sorsát — jóllehet élete során volt újságíró, író, propagandista, közszereplő, filmgyártó, üzletember, színházi producer, tanár, egyetemi előadó és eredményes ado- mánygy'űjtő Izrael javára. Legnagyobb sikere egy film, A 24-ep magaslat nem felel. Ez a még fiatal Izrael első filmje, amely díjakat nyert a cannes-i, illetve a mexikói filmfesztiválon. Hat könyvet számoltam meg a polcán, amit még ezután írt; köztük olyanok, mint Tigris a bőrünk alatt (novellagyűjtemény); Túlélni — miért is?; A tanár, avagy A szembesítés. Mind rég elfogyott. Jelenleg is egy új könyvön dolgozik, amelynek a címe várhatóan az lesz: Még egyszer a Genezisről: Ki nem írta a Bibliát?. Annak idején nagy érdeklődést kiváltó színdarabokat és musicaleket vitt színre, de ugyanúgy kijutott neki a látványos bukásokból is (a Brodwayen). Még ma is állandó rovata van a Dér Algemeiner Journalban, ebben a New York-i jiddis lapban, illetve a The Jeivish Weekhen. Minden szerdán órát tart a Yeshiva Egyetemen. Amikor Kolitz mesél, Torquemada, a főinkvizítor ugyanolyan élő a számára, mint az alytusi plébános vagy a saját apja, vagy épp a prágai Maharal. Ott ül Aragon királyának-udvarában, a pfujoló hallgatóság soraiban, amint Nachma- nides vitatkozik Pablo Christianival, a kor leghíresebb conversójával. Régi rabbik és angol költők népesítik be történeteit csakúgy, mint Ben Gurion és Martin Buber, valamint az írónő, Else Lasker-Schüler, akit utazásai során ismert meg Zürichben vagy talán Jeruzsálem utcáin. Amikor a negyvenes évek végén Mexikóban megismerkedett második feleségével, Mathildével, Joszl Rakover volt az, akinek a házasságukat
