Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Aich Péter és locspoccsal a lába között. Különben is anyuci örömről beszélt, ő pedig most nem örül egy szemernyit sem, behunyt szemmel lebeg, misebort iszik és teste hullámmá változott, lelke pedig ki tudja, hova szaladt, talán éppen megtestesült a gyönyörben. Az egész gyönyörűségbe azonban némi üröm is vegyült. Lelkiismeret-fur- dalása volt, amiért tulajdonképpen malacságokat csinál, olyat, ami nem illik. Elképedve vette tudomásul, hogy a szó szoros értelmében nemi életet él, ráadásul házasságon kívülit, ami pedig bűn. Eszébe jutott, hogy ez a sátán műve lehet, viszont anyuci azt mondta, az Úr örömmel fűszerezte ezt az egészet, vagyis mégsem a sátán lesz ludas ebben, ha az Isten teremtette így a világot. Még az is némi bonyodalmat okozott, hogy míg anyuci örömről beszélt, ő gyönyört érzett, és nem tudta eldönteni, vajon azonos-e a kettő. De akárhogy is van, ez a fűszerezett akármi egyre arra ösztökélte, hogy az egészet megismételje, többször is, egyre többször, valóságosan nem tudott betelni vele. Most vagyunk fiatalok, most kell élvezni az életet, ejtette el egyszer valaki, s ez nagyon kapóra jött, olyan pajzs volt, ami mögé kényelmesen elbújhatott. Meg aztán mindenki ezt csinálja. A gyóntatószékben erről úgy nyilatkozott, hogy kissé eltúlozta a világi élet örömeinek habzsolását, amiből az atya annyit értett, hogy az életvidám, kissé egzaltált ifjú hölgy nyilván eltúlozza bűnösségét és mérsékelt penitenciát rótt ki rá, amit Klotild hűségesen el is végzett, nagy megkönnyebbüléssel egyébként, mert az atya ítéletét ő viszont úgy értelmezte, hogy mégsem olyan nagy bűn az övé. Persze azért vigyázott rá, nehogy mások észrevegyék új kedvtelését. Ezentúl is este nyolcig pontosan hazajött, kivéve, ha éjjeli ügyelete volt. Intim ügyeit korán reggelre vagy délután a műszak utánra osztotta be, így minden szépen titokban maradhatott és ment mint a karikacsapás. Nem sok érzelem kapcsolódott ehhez, de ezzel eleinte nem nagyon törődött, mivel nem látott a kettő között különösebb összefüggést. Azzal sem foglalkozott, hogy ennek esetleg nem jó vége lehet, miként a narkósok sem spekulálnak a különböző ajzószerek hatásának következményeiről. Mivel elég nehezen jutott a csúcsra, partnerei idővel valóságosan kinyiffantak abbéli igyekezetükben, hogy Klotildot kielégítsék. Ez persze előrevetítette a baljós végzetet. Az egyik probléma föltehetően abban volt, hogy Klotild csak a klasszikus pózban volt hajlandó szeretkezni, a többi ugyanis szerinte megengedhetetlen és illetlen volt. Nem vagyok szuka, háborodott föl, amikor a soros ifjú titán játékosan hátulról igyekezett közeledni. Ő csak annyit tett, hogy kitárta a kaput, a többit a fiúra bízta, dolgozzon meg, ha már ilyen kegyben részesül, ő pedig leste-várta, mikor jön a várva várt gyönyörűség. Egyszer aztán az történt, hogy Klotild szerelmes lett. Már tudniillik az volt a benyomása. Az igazság az, hogy megijedt tőle. Orgazmusa ugyan beláthatatlan csúcsokra szökött és olyan pózokra is hajlandóságot mutatott, amit idáig eleve elvetett, ám épp ebből alakult ki a katasztrófa. Idáig nem sokat foglalkozott a dolgokkal, most viszont balsejtelmei egyre élesebben körvonalazódtak, mivel egyre kevésbé tudta ifjúkori ideáljait összeegyeztetni azzal, amit pillanatnyilag megélt. Tudatában szkizofréniás folyamatok garázda zűrzavara tombolt, aminek az lett a következménye, hogy — gyönyörűség ide vagy oda — nemi
