Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Apácaszonáta életét öncélúnak, vagyis fölöslegesnek kezdte tartani. Hozzájárult ehhez nyilván az is, hogy mindenek ellenére teherbe esett, s ez alapos cezúra lett életében. Anyuci és apuci el voltak képedve, mert sehogy sem értették ezt a fejleményt, hiszen lányukat erkölcsös nevelésben részesítették és eszükbe sem jutott, hogy hajadon anya válik belőle. A szégyent elkerülendő rá akarták bírni, menjen azonnal férjhez. Mivel azonban Klotild fejében a rendszeres nemi élettel összefüggő dolgok mostanra sorsdöntő fordulathoz értek, erre nem volt hajlandó. Apácaságának nyilván lőttek már, ezt tudomásul kellett vennie, de azért szilárdan eltökélte, bűneiért ezentúl tiszta élettel fog vezekelni. Nem volt ez nagyon tudatos, csak abból a megérzésből táplálkozott, hogy elragadtatta magát, nyilván helytelenül cselekedett idáig és úgy látta, immár szükségtelen is az egész, hiszen a fajfenntartásnak eleget tett, oltárán letette a maga áldozatát, akkor meg ugye minek. Később ezt fiatalkori eltévelyedésnek minősítette, és emlékeiben inkább az egésznek kevésbé kellemes részleteit ápolgatta, így a defloráció szúnyogfájdalmából is elefántot csinált. A következmény tehát az lett, hogy végképp puritánná változott, ami szüleiben újfent csodálkozást váltott ki, miként annak idején föltételezhetetlen terhessége. Az alapvető probléma mégis abból származott, hogy szigorú önmegtartóztatásából, kedélytelenségéből, humorérzéke hiányából és fagyos arcából nem igen lehetett megítélni, mi is játszódik le benne. Ezt tudatalatt arra használta ki, hogy a szívében tátongó űrt leplezze. Munkahelyén az egyik helyről a másikra ajánlgatták igen udvariasan, a jóhiszeműek azért, mert remélték, másutt talán mégis magára talál, a kevésbé jóhiszeműek egyszerűen azért, mert le akarták rázni. Az orvosok értetlenül a fejüket csóválták, hogyan lehet ilyen savanyú pofával gyerekhez jutni, az egyik tábor úgy vélte, biztosan megerőszakolt valakit, mások viszont inkább arra hajlottak, hogy mesterségesen hagyta magát megtermékenyítem, a harmadik tábor pedig égre-földre esküdözött, biztos nem a saját gyereke, mivel ilyen bigott apáca inkább belehal, semhogy ginekológushoz menjen. Végül aztán találtak neki egy helyet, ahol senkinek sem kellett bajlódnia vele, meg amúgy is olyan formális munka volt. Kitaláltak ugyanis egy szájhigiéniai osztályt, ahol egyedül lévén egyenesen főnővérré lépett elő, habár titokban orvosnak érezte ott magát. Klotild ugyanis szokatlanul gyorsan fölismerte: ez élete hivatása és nagy buzgalommal látott hozzá teendőihez. Nagy nehezen betanították, hogyan kell a fogkövet eltávolítani, a fogorvosok ezt ugyanis rühellték csinálni, mert hosszadalmas és unalmas munka volt. Mivel Klotild főnővér hajlamos volt az aprólékos munkára, ráadásul fantázia sem igényeltetett hozzá, órák hosszat elbabrálgatott a fogkőzúzással. Gyermekét szigorúan és mosolytalanul nevelte, és ezt a módszert találta a legalkalmasabbnak munkájában is. Pontos órabeosztást csinált és mivel a fogkő-eltávolítás eléggé egyedi, és a rá fordított idő gyakorlatilag ellenőrizhetetlen volt, feljebbvalói elfogadták fontoskodó intézkedéseit, amiben mellesleg Éva-elméletének igazolását vélte fölfedezni. A pácienseket elvből kerek órára rendelte be, s ez alól sohasem tett kivételt, különben összezavarta volna menetrendjét. Fehér köpenyére mindig még egy műanyag kötényt tett, hivatalosan azért, hogy a higiéniai előírásoknak eleget tegyen (ezeket kemény munkával ő eszelte ki, és bekeretezve a falra
