Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Apácaszonáta úgy éjfél tájban eszeveszett telefonálgatásba kezdtek. Az osztálytársnők szülei sorjában, ahogy hívták őket, mintha megbeszélték volna, meglepődve és álmosan, amiért az ágyból verték föl őket, magyarázgatták, melyik víkendház- ba mentek, Klotild nem mondta? Hát biztosan elfelejtette, tudja, milyenek ezek a mai fiatalok, de nem kell aggódni, majd holnapután rendben visszajönnek, így volt megbeszélve. Most fiatalok, hadd mulassanak. Hát mulattak is, és Klotild, aki nem szokott az alkoholhoz, következésképp inni sem tudott, hamarosan becsípett. Röhécselt, hangoskodott, még Éva-elmé- letét is elmondta kellő nyomatékkai és az általános derültség következtében hirtelen fölfedezett drámai tehetséggel, amiért is nagy sikert aratott, a társaság jobbra-balra dülöngélt a röhögéstől. El is döntötték azon melegében, hogy a bor és cigaretta elsősorban a teremtés koronáját illeti meg, az alsóbbrendűekre viszont egyórás karantént szabtak ki. így történt, hogy Klotild életében először cigarettára gyújtott felsőbbrendűsége szimbólumaként, majd belefulladt. Aztán azt is kisütötték, hogy a teremtés koronáját illeti meg a kezdeményezés, a fiúk legföljebb kellethetik magukat a hölgyek kegyeiért versengve. A lányok még azt is mondták, hogy amíg nem lesz sztriptíz, szó sem lehet bármiféle kezdeményezésről, végül nem vehetnek zsákbamacskát. Addig csak zsűrizni fognak, ha pedig nem tetszik, véget vetnek a zenének. Szégyenkezni nem keli, ők, az egészségügyi nővérkék láttak már olyrat eleget. Nem is az az érdekes, kontrázott Klotild, hanem az, mit tudnak a fiúk, amire nagy pompával meg is választották Klotildot a zsűri elnökének. Klotild addigra már eléggé elázott, de elnöknői tisztéhez a rá jellemző lelkiismeretességgel látott hozzá. Hogy formában tartsák, sajtot és uborkát etettek vele és azt ajánlották, igyon rá egy kis bort, minden falat után legalább egy kortyot, attól fölfrissül. De csak az lett belőle, hogy egyenletesen tartotta alkoholszintjét az egész társaság egyhangú elismerése közepette, ami megrendült önbizalmának kimondottan jót tett. Amikor újra az utolsó iskoláskorú muri egészségére ittak, Klotild kissé elszédült és belecsimpaszkodott az első keze ügyébe eső tárgyba. Az pedig egy alsóbbrendű emberi lény volt, aki épp túlesett a sztriptízen, és aki — mivel szintén kapatos volt már egy csöppet — kissé félreértette a helyzetet, ugyanis kezdeményezésnek vélte és készségesen a másik szoba sarkába támogatta Klotildot. Közben óvatosan végigtapogatta, mert valószínűleg úgyr vélte, jó tudni, vajon minden porcikája ép-e. Finom kezű fiatalembernek bizonyult, aki nem esett neki mint egy homokzsáknak, és Klotildban sosem tapasztalt rezdüléseket, bizsergéseket támasztott föl. A szoba sarkában, míg a szomszédban a többiek mással voltak elfoglalva és ügyet sem vetettek rájuk, ügyesen kihámozta Klotildot a melltartójából, s a lány testén ekkor ezernyi hangya száguldott végig, szeme szinte kifordult sarkából, és úgy érezte, lebegni kezd. Valami ilyesmit érezhetett Szűz Mária mennybemenetelekor, jutott eszébe és nagyot sóhajtva behunyta szemét és átadta magát e látomásnak. Teljesen elszakadt önmagától. O már nem is volt, csak az idáig sosem tapasztalt kábulat, amely kisujja hegyéig birtokba vette őt. A nyilalló fájdalmat [ágyékában alig vette észre, és különben sem szentelt nagyobb figyelmet annak, mert a fajfenntartó tevékenységgel összefüggő elképzelései sokkal intenzívebb fájdalommal párosultak, nem pedig ilyen túlvilági gyönyörűséggel
