Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Duba Gyula: Rákos Péter kötetéről
Fórum mát, s olyan ókori világgal szembesülhetünk, amelytől eddig megfosztották a magyar olvasót. Természetes, hogy nem mindenkinek tetszik a szabadszájúság, a sokszor durva, nyers kifejezések — Csehy azonban filológiai szempontból is ki tudja mutatni, hogy az ógörög és latin eredetiben legalább ennyi a durvaság és az úgynevezett közönségesség. S még mielőtt az irodalmat lila magaslati ködön át szemlélő olvasó felhördülne, hogy ugyan milyen alja népségtől fordít Csehy, íme a névsor: Anakreón, Platón, Catullus, Ovidius, Seneca, Enea Silvio Piccolomini, azaz a későbbi II. Pius pápa, Janus Pannonius, Charles Baudelaire, hogy csak a legismertebbeket említsük, mind (ógörög vagy latin) erotikus, sőt gyakran pornográf versek költőiként. Azaz a Hárman az ágyban átértelmezi magáról a szexualitásról való tudásunkat is, helyünket az erotikus beszédben, emberi létünk és nemiségünk alapjait. Csehy Zoltán olvasóbarát könyvet írt: a költők neve után pár sorban, igen plasztikusan mutatja be a szerzőt, a versek mellett rövid megjegyzések sorakoznak, antik istenek, ismeretlen kifejezések válnak jelentésessé általuk, s az oldalakat gyönyörű vázaképek, mint egy korabeli pornóújság ábrái, díszítik. Minden adott tehát ahhoz, hogy könyv és olvasó erotikus kapcsolatából mindketten győztesen kerüljenek ki. Nem nehéz rájönni, hogy mekkora munka, energia és tehetség van fektetve ebbe a válogatásba: 5-6 évnyi intenzív nyelvtanulás, az antik irodalom, mitológia és versformák magas szintű ismerete, mesteri játék a magyar nyelvvel. Tagadhatatlan: nehéz ellenállni ennek a könyvnek, s csak köszönni tudom, hogy olvasója lehettem. Németh Zoltán Rákos Péter: Nemzeti jelleg — a miénk és másoké Rákos Péter új könyvét jóleső kíváncsisággal vesszük kezünkbe. Témája régtől adott és mindig időszerű, mégsem beszélünk róla eleget. Legalább is nem a megfelelő színvonalon. A szerző megtette, s mondhatjuk: kiválóan! Műve kitűnő olvasmány és elgondolkoztató élmény. A bonyolult kérdéskört könnyedén és okosan nyitja meg, szellemességével és gondolati telítettségével lenyűgöz De szinte azonnal rádöbbenünk, hogy a sziporkázó közvetlenség és szellemes előadásmód komoly tényeket és súlyos létkérdéseket feszeget. Mögöttük szociológiai érvényű, történelmi jelentőségű valóságszelet áll. Hogyan vélekednek és mit gondolnak egymásról a közép-európai népek — nemzetek fiai?! A szövegbe mélyedve, a könnyednek tűnő vélemények mögött megérezzük a múlt súlyos árnyait, üzenetét és a történelem baljós dübörgését. Megsejtjük a drámai összefüggéseket, bár az előadásmód finoman ironikus, elegánsan szellemes, gondolatgazdagsága is könnyed, nem fárasztó. A kérdéskör atmoszférája fog meg, amit a szerző jó érzékkel és avatottan, avatott otthonossággal megjelenít. A téma központi magja annak történelmi vizsgálata, hogyan vélekednek egymásról a szlovák, a magyar, a cseh és a német nemzetek fiai, népi és intellektuális szinten. Milyennek ismerik őket a többi népek? Kezdetben könnyednek tűnik fel a kérdés, értő irodalmi példák anyagának, a népi látás elemi humorától sem mentes játéknak, bájos fikciónak
