Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - Václav Pankovčín: Menj, hív az öcséd (novella)
Václav Pankovčín szájában cigaretta, amelynek a füstje csípte a szemét. Amikor visszajött, tüzet rakott, bement a spájzba, öntött magának egy stampóval, még eggyel, aztán visszament megnézni a tüzet. Amikor már biztosan égett, dörömbölni kezdett a szobaajtón és bement a szobába. — Meddig akarsz még heverészni? — mordult rá az asszonyra. Az állatokat meg kell etetni, a csalánt levágni. Nem csinálhatok mindent egyedül! Az asszony kinyitotta a szemét: először értetlenül körbepillantott, majd fürgén kiugrott az ágyból, és lábával a papucsát kezdte keresni. Az ágy alá volt berúgva. — Egész éjjel nem aludtam — mondta, és kezével a nyakát masszírozta. — Biztos valami betegség jött rám. Az ember kiment a kertbe. Az asszony zsírt tett a serpenyőbe, és kiment a spájzba hat tojásért. Amíg a rántotta készült, a torkát nézegette a tükörben. Este korán lefeküdtek: még alig sötétedett. Egész nap kint voltak a mezőn, mindkettőjüknek fájt a háta, így alvás előbb bekenték sósborszesszel. Az ember azonnal elaludt, és fel sem ébredt volna reggelig, ha az asszony fel nem költi. Kinyitotta a szemét. Az ágy mellett térdelt és hangosan mormolta a Miatyánkot. — Mért nem alszol? — hördült fel. — Egész nap dolgoztam, fáradt vagyok. Mars azonnal az ágyba! — Rosszat álmodtam — mondta az bocsánatkérően. Az ember legyintett a kezével, elhelyezkedett kedvenc fekvőhelyzetében, és azonnal el is aludt. Az asszony még sokáig nem tudott elpihenni. Várta, hogy még visszajön, de az éjjel már nem történt semmi. Reggel elment a paphoz. A szomszéd faluba kellett menni, mert náluk nem volt pap. Azokkal az asszonyokkal ment, akik traktoron mentek a mezőre dolgozni. Az embernek nem szólt semmit. A pap éppen reggelizett, amikor belépett. A kezében száz koronát nyomorgatott. — Jöttem, hogy misét mondassak a megboldogult öcsémért. A pap csodálkozva nézett rá: — De hisz már volt egy mise érte... — Mi nagyon szerettük egymást, tisztelendő úr. Most is állandóan róla álmodom. Biztos nincs nyugalma a másvilágon, és a lelke bolyong valahol. A pap elvette a pénzt. — A jövő héten. Kedden. De el kell jönnie a templomba, másképp nem ér semmit. — Nem lehetne korábban? A pap a fejét rázta. — Minden nap foglalt. Csak kedden. S előtte még ott van a szombati is, amit már megrendelt. Amikor kedden öltözködött, az ember öklével az asztalra csapott. — A szentségit! — káromkodta el magát, hová mész már megint? — Misét mondatok Mil’óért. — Megőrültél, tisztára megbolondultál. Minden pénzt elhordasz a paphoz. Felvette a kabátját, és szó nélkül elment a kocsmába. A söntés előtti pádon üldögélt Fedorco. Az ember odaült hozzá.
