Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - Václav Pankovčín: Menj, hív az öcséd (novella)
Václav Pankovcín Menj, hív az öcséd Az asszony beszaladt a konyhába. Felébresztette a férjét, aki az igazak álmát aludta a kiadós ebéd után. — Azonnal kelj fel — jajveszékelt az asszony —, a kecske felakasztotta magát a kerítésre, a kanca megvadult, a juhok pedig szétszaladtak. Valami történt. — Ugyan, mi történt volna — mormogott maga elé az ember, lassan kikászálódott az ágyból és felhúzta a bakancsát. Mire az ólhoz ért, a kanca megnyugodott, a juhok legelésztek a kertben, a tyúkok kapirgáltak az udvaron. Csak a kecske lógott felakasztva a kerítésen. — Kár az ilyen jó kecskéért — pusmogta és elvágta a kecske nyakörvét. — Mikor történt? — Most, még nincs öt perce sem — mondta az asszony. — Hozz egy kést. Kár volna csak úgy elásni. Az asszony kihozta a kést. — Ebből a húsból én nem eszek — morgott az asszony. — Nem is kell. Hozz egy serpenyőt. Az asszony kihozta a serpenyőt. — Adjuk oda a kecskét a cigányoknak! — Már elfelejtetted, hogy alig egy éve lopták el a tyúkjainkat? Végighúzta a kést a kecske nyakán. Kifröccsent a vér, s jutott pár csepp a zöld farmernadrágjára és a sapkájára is. Az asszony elfordította a fejét. — Ne állj ott, hanem gyere megfogni az edényt, mert csupa vér leszek tőle! — A szénát gereblyéztem, amikor történt. Azt hittem, hogy róka vagy nyest, netán görény. Semmit nem láttam, csak a megvadult állatokat. Később vettem csak észre Rózát — felakasztva a kerítésen. Valami történt! — Tartsd rendesen az edényt! Amikor a vér lefolyt, a kecskét felakasztotta egy kampóra, lehúzta a bőrét, és elkezdte kibelezni. Eszébe jutott a mese, amit valamikor vasárnap délutánonként játszott a gyerekeivel a félig nyúzott bakkecskéről. Elmosolyodott. Ahogy befejezték a vasárnapi ebédet, bement elnyújtózni a hűvös hátsó szobába. Az asszony mosogatott, a gyerekek pedig segítettek törölgetni. A rádió koncertet adott, ő pedig kellemesen elszenderedett, amikor a gyerekek berontottak a szobába, és nekitámadtak. Hárman voltak: Pal’ko, Vierka és Ivanko, a legkisebb fiú rögtön a szülés után meghalt. — Ma még nem meséltél semmit — kiáltották szinte egyszerre a gyerekek. — S melyik mesét akarjátok hallani? — A félig nyúzott bakkecskét. Kikapcsolta a rádiót, lefeküdt, behunyta a szemét, és a gyerekek elhelyezkedtek mellette. Olyan csend lett, hogy a
